Ma itt óra-átállítás volt! Így aztán egy órával kevesebbet aludhattunk. Ezzel már 11 órára nőtt az időeltolódás Magyarország és NZ/ Wellington között. Ha otthon meglesz az átállítás, akkor 12-re emelkedik ez a szám (mi annyival előbbre járunk), de sokkal könnyebb megjegyezni, hogy mikor hol mennyi :-). Szóval azért ez az  nem igazán zavart meg minket.

Egyébként is ez egy "különleges nap" volt. Vendég érkezett Wellingtonba. Ez adta a mai nap igazi apropóját. Nem érkezik minden nap, minden hónapban, de még csak minden évben sem ilyen vendég ide. Autóval mentünk, mert „biztos, ami biztos” nem szerettünk volna elkésni. Időben megérkeztünk a Magyar Millennium Parkhoz, szép számmal gyülekeztek a "sosem látott" magyarok is. Aztán egészen kicsike késéssel megérkezett a Magyar Köztársaság elnöke, Sólyom László úr is.

A parkban téglaavatás, majd koszorúzás és rövid beszédek voltak. Innen aztán a Parlamentben folytatódott a program. Mivel a belépő az ebédre 60 dollár volt, így George úgy döntött, ő „annyira nem kiváncsi”. Én bezzeg igen!!! Így én mentem… Elég sokan voltak „annak ellenére”. Persze szép számban volt a hivatalos küldöttség is.

A szépen megterített asztaloknál foglalhattunk helyet. Kis bevezető után ebéd, majd ismét  rövid beszédek, és a gyerekek tánca után az elnök úr is beszélt. Hogy mit mondott megörökítettem, majd a Hírmondóban elolvashatod.

Aztán kötetlenebb beszélgetési lehetőség és „fotózkodás” következett. Én is kihasználtam az alkalmat, hogy átadjam neki a kis újságomat, a  „Wellingtoni Magyar Fészek Hírmondó”-mat. Gábor Csaba nagykövet úr pedig nagyon kedvesen, önkéntesen felvállalta a fotós szerepét.

Íme:

Itt megismerkedtem egy kedves sajtóssal, Fazekas Pálmával és egy Aucklandban élő magyar tolmácslánnyal, Nagy Annamáriával, akikkel jól elbeszélgettünk. Persze közben-közben én is mindenkit fotóztam.

Még a sajtótájékoztatóra is bementem, bár volt, aki annak nem annyira örült.  

 A program után a küldöttség már tova is repült Sydney-be, én pedig Annamarival még sétáltam egyet, majd beültünk egy kávéra és megmutattam neki a pöttyös múzeumot... DE NEM MENTÜNK BE, mert kígyózó sor volt előtte. Vasárnap, szabad nap....és első napja a kiállításnak. Majd holnap, (bár az is munkaszüneti nap) vagy a jövő héten... Vacsoraidőre haza is értem, de csak asszisztáltam G. pizzavacsorájához.

Most majd még a több,  mint 200 fotó szelektálása és rendezése következik.