Hétfőn hagytam abba, majd egy "összefoglaló" született a MIÉRT-ről. Most elmesélem, hogy mi is történt azóta, hogy NZ állampolgár lettem.
Szinte semmi....jobbára itthon voltunk. Nagyon lehűlt a levegő és szinte ki sem dugtuk az orrunkat a meleg szobából.
07. Kedd: délelőtt a fogásznál jártunk egy ellenőrzésre és alapos fogkőeltávolítáras. Ezt 4 havonta megismételjük. Rövid idő, sok pénz, de komoly bajt előzhet meg. Innen elmentünk vásárolni a MW-ba. A pénztárnál ez a hatalmas csoki Miku kellette magát.
9.5 kiló csokoládé !!! ...és meg lehet nyerni :-) Csak elfelejtettük bedobni a cédulánkat. No de megyünk még.
Hazaérve már csak a fűtött, meleg szobában maradtunk. S ezt tettük szerdán (08) egész nap. Kifejezetten hideg volt.
Csütörtökre kicsit javult a helyzet, és volt ma egy randevum a városban. Anikó nem régen érkezett férjével Wellingtonba és magyar társaságot keresett. Szeme elé került a Hírmondó, megkeresett. Így találkoztunk a Te Papában. Míg beszélgettünk, egy könnyű kis saláta és kávé mellett, megismertük egymást. Ki-miért is van itt kölcsönösen meséltünk.
Kedves vidám ifjú asszony, Petimmel egy évben született. Jó humorú, jó gondolkodású, aranyos.
Még sétáltunk egyet. Láttuk ezeket a vízparton sétálni. Vicces nem?
Eljutottunk a Magyar Parkba is:
Itt Anikó éppen elmélyülten szemléli a téglára írt neveket.
Hazaérve kitettem magam a kertbe, kellemes lett délutánra az idő és az üvegházba az eső sem esett be. Így locsoltam, majd az elvirágzott rózsákat vágtam le. Utána jöhetett a vacsi, Tv és most mindezt elmesélem.
Legyen szép napod!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.