Életem Új-Zélandon

Sokadik nekifutásra…

Most harmadszor írom a naplónak ezt a folytatását. Valami oknál fogva a rendszer nem fogadta s ami a legbosszantóbb, nem is mentette…így újra kellett mindig kezdeni az egészet.  Most folytatom ismét onnan, ahol abbahagytam. Igaz,  most nem egyből a blogba írtam, nehogy ismét elszálljon az űrbe…

 17. Hétfő

Zsuzsával megbeszéltek alapján ez egy  kirándulós nap. Mivel reggel megtudtam azt is, hogy megérkezett az öbölbe a 2. Yacht is az 5 óceán versenyen, előbb oda mentem. Éppen riportok készültek a lengyel  versenyzővel. Közben Fritz engem is lefotózott…

Innen a pályaudvar, ahol a randink volt. Tovább már együtt mentünk Zsuzsával. Előbb a parlamentbe még beugrottam helyet foglalni a délutáni túrára. (Nagyon sok a turista most a városban és nem akartam, hogy csússzon a programunk. 3-kor Anikó is csatlakozik hozzánk.)

Tovább a nagy St Paul Catedrálisba, rövid séta után a Magyar Millennium Park, majd az öreg St. Paul's templom következett.  Nem tudom, hogy meséltem-e már arról, hogy ez a kis fából készült templom szög nélkül lett összeállítva, a mesterek munkáját dicséri. 

A templom 1845-ben épült! Már elmúlt 100 éves, amikor gondoltak arra, hogy  még sokáig gyönyörködhessenek az idelátogatók benne. Nagy lépésre szánték el magukat a fenntartók. Miután elkészült a Catedrális, átvette a kis templom szerepét.  1967-1970-ig  teljesen felújították! Hogy hogyan? Lebontották az egész templomot, kijavították/cserélték amit nagyon kellett, konzerválták újra a fákat és visszaépítették teljes pompájában!  Misék-egyházi szertartások már csak a Catedrálisban vannak, az öreg templom a hangversenyeknek,  esküvőknek-temetéseknek, és a  turistáknak van .

Ez után buszra szálltunk és a Botanikus kert főbejáratánál folytattuk a sétánkat. Föl a Cable car tetejéig, majd le a Rózsakertbe . Itt egy kis pihenő és kávé engedélyezve. Megcsodáltuk az éppen virágzásnak indult begóniákat, majd a rózsák illatából szippantva mentünk tovább.

A régi temetőn keresztül haladva lejutottunk ismét a városba. Mivel maradt időnk a parlamenti túra előtt még bementünk a Bank Múzeumba, ahol működés közben láthattuk az ötvenes évek vízzel működő „számítógépét” .  Láttuk, hogy ötvenesekből milyen kevés helyet foglal el  1 millió dollár…és ma már van 100-as címlet is!

A Parlamentben csatlakozott hozzánk Anikó is és én ismét végigjártam velük a házat. Nagy a felújítás, új szőnyegekkel…bálterem padlócsiszolásával…így aztán nem mindent láthattak.

Ezután még rövid séta együtt és elváltunk. Engem George vett fel a nagykönyvtár előtt. Hazaérve pihenés, vacsora…

18. Kedd

Mára sajnos egy véget ért élet adta a programunkat. Búcsúztatásra mentünk. Bandi öreg barátunktól vettünk végső búcsút Waikanae-ban. Szép kis templomban volt felravatalozva, koporsója magyar zászlóval letakarva. A kertből pár szál virágot vittem a koporsóra, mert tudtam, mennyire szereti a virágokat.

A szertartás után még elkisértük az utolsó földi útra a hamvasztóba, s onnan szomoróan hazaindultunk. A délutánt már itthon töltöttük mindketten kissé szótlanul.

19. szerda

Most a belvárosba készültem. Itthoni dolgaim végeztével előbb megnéztem a beérkezett 3. Hajót, majd elsétátam a Gabrielék műterméhez. Nem jártam sikerrel, később jöttek, így én nem vártam meg őket. Nagyon meleg volt, perzselt a nap, így inkább hazamentem. Otthon irány a kert, holnap viszik a szemetet, sok gaztól kell megszabadulni. Közben George füvet is vágott. Az idő napsütéses gyönyörű és MELEG! Estére még a légkondicionálót is bekapcsoltuk, így kellemes hűvösben tévéztünk.

20. csütörtök

Ma itthoni dolgok várnak rám…nem készülök sehová. Az idő borongós, lehűlt erősen, így kényelmesen lehet dolgozni.

A szomszédban éppen most "öltöztetik a menyasszonyt". Berendezik az eladásra kerülő  lakást. Kiváncsian várom a végeredményt.

Most pedig megpróbálom a blogba is elmesélni mindezt. Remélem, ezúttal sikerrel járok.