Életem Új-Zélandon

17. Csütörtök

Ez a csütörtök (és az elkövetkezendő csütörtökök mindegyike) ismét angolozásról fog szólni. Az Aro Streeten megkezdődött egy tanfolyam, mely kedvezményes, és „haladó”. Autóval indultam ., mert esőre állt. A jövőben csak és kizárólag busszal megyek. UTÁLOK parkolót keresni, utálok 3 dollárt fizetni óránként, és utálok visszarohanni, ha lejárt az idő. Itt pedig nagyon komolyan veszik az ellenőrök a munkájukat, nincs mellébeszélés, meggyőzős...kenőpénz meg pláne nincs!!! Pár perces késés után jön a 40 dolláros büntetőcédula..

Reggel megkaptam a csomagot a hegyről, benne a fotóalbumom pár példánya és javított kiadásban a könyvjelzők. (Igaz, hiba továbbra is maradt az egyiken). Éva általam tervezett reklám névjegykártyája is megérkezett, így azokat vittem is magammal. Aro Streetről az Óvoda már közel  van. Szóval angol, új arcokkal, de régi ismerősökkel is. Onnan Évához, leadtam a kártyákat, majd haza…és mivel addigra szép napsütés is lett, kicsit kerteltem is.

Vacsora után Gusztival beszélgettem...lesz egy beszélgetős rádióműsor kettőnk között. Este  én már lefeküdtem, amikor George szólt, nézzem meg, mit hozott be COCO…(ez mindig az én feladatom). Szóval Coco aranyos kis egeret hozott be. Megfogtam, (george lefotózta kis aranyost, itt még élt:

kitettem, a többi kettejük dolga.

18. péntek

Délelőtt itthoni dolgaimat intéztem. Utána a városba indultam, mert a christchurchi áldozatokért volt megemlékezés. A TSB arénába tettek be egy nagy kivetítőt és azon keresztül nézhettük az eseményeket, melyen William herceg is résztvett. Megvártam a ceremónia elejét, majd eljöttem. Még kinéztem a partra, szép napsütés, kellemes meleg, sétaidő. Egy csodálatos hihetetlenül karcsú és gyönyörű hajó állt ott. Hosszú, kecses hajó, minden ragyogott rajta. Árboca nagyon magas…sokan csodálták, no nem körbe, mert azért senki nem ment a vízbe J.

Innen még egy kis kitérő az Arts Galley-be, ahol nagyon remek alkotások voltak-vannak kiállítva. Nekem a kiállítóterem hangulata is tetszik mindig.

Hazaérve kis ez-kis az, aztán a vacsora: már régen evett fish and chips. Meglepetés estére. Guszti felhívott, meg kell ismételni a beszélgetést, mert sajnos előző este a technika ördöge kibabrált vele, nem vette fel a beszélgetésünket.

19. szombat

A nap sűrűre ígérkezett. Eszembe jutott lefényképezni, a velünk szemben levő jelzést. NAGY Cunami estén ahonnan a képet készítettem már a védett terület. Ahol a házunk (velem szemben,  az út végén a zöld tető-utcafronton a dupla garázs) van…nos hát az úszna…de mindenesetre jó tudni, hogy nem kellene messzire szaladni…

Ez után az itthoni „szokásos”, kis mosással fűszerezve. Utána bementem a belvárosba mert a Dragon Boat-osok versenye elkezdődött.

Ezek a hajók úgy repesztenek, mint a motorcsónakok. Verseny a javából, munkahelyi – iskolai csapatok között. Pár fotó, kis séta, majd buszra szálltam. Meglátogattam Lilikét. Sajnos lehangoló a látvány… Nem is igazán értem, hogy ki-hogyan gondoskodik róla, mert nem igazán tűnt gondját viseltnek… Hétfőn is kimegyek, megnézem változott-e a helyzet, s ha nem hát írok ide-oda…

Hazafelé tartva leszálltam a Botanikus kertnél egy sétára, kis felfrissülésre. Kellemes volt mint mindig. Mindezt megtehettem azért is, mert estére Gabrielt és Annát vártuk vacsorára, és most George vállalta fel az egész vacsora elkészítését. Jó ötlet,  én pedig nyugodtan csavaroghattam a szép időben. Gabrielék megérkeztek, Anna még (szokásához híven) kis desszertet is hozott. Kakaós süti és friss füge.

George vacsora kínálata: borsólevest vajasgaluskával, és "sütőtökös-póréhagyma –füstölt pipivel és krumpligolyókkal". Desszertre görögdinnye is került az asztalra. Mindeközben jót beszélhgettünk, kellemesen telt az este.