Életem Új-Zélandon

24.csütörtök

Ez a búcsúzás napja is. Eszter, Erzsébet és Ildikó (a képen balról jobbra)  ma útra kel. A közös reggelihez megérkezett Andi és Attila, körbeültük a nagy asztalt.

A bőséges "fogyasztás" után még nem széledtünk szét, mert Attiláék  élménybeszámolót tartottak a legérdekesebb és a legizgalmasabb helyekről. Volt sok csodában részük, nem volt könnyű kiragadni képeket, filmeket. Már majdnem egy év a világ körül! Nagy munka lesz a feldolgozás. Könyv is készül belőle.

 Előbb ők szedelőzködtek, tanácsomra és mert ragyogóan szép idő lett elmentek a Zealandia parkba. 

A "lányok" is összeszedték a cuccaikat, majd még lementek egy rövid sétára a partra. Meglepetésemre Ildikó  egy búcsú-ajándékkal is kedveskedett. Azon túl, hogy ránk hagyta a könyvet, amit az útra hozott magával, még egy láncot is kaptam tőle. Meghatott, mert tudom, hogy mennyire szereti az ékszereit!
1 órakor jött értük a taxi, bepaszírozták a csomagjaikat és magukat. Borka Éva képe már csak az ölükben fért el, így aztán semmit nem láthattak útközben. 

Gyorsan kicsit rendbe tettem a lakást, ágyneműket lehúztam, majd a vacsorafőzéshez fogtam. A kimosott ruhák teljesen megszáradtak, mire a vacsorának való (rakott krumpli) a sütőbe került. A maradék bableves lett még felturbózva kicsit mellé. Süteménynek az Éva süti alapokat készítettem bőven, hogy szombaton majd Zsuzsiékhoz is tudjunk vinni belőle.  

Attiláék nagyon pontosan 7-re megérkeztek. Nagyon figyelmesen egy üveg bor és desszert is volt a kezükben. Örültek a vacsorának, mert az útjuk során bizony erre nem volt lehetőségük. Vacsi után jót beszélgettünk, nagyokat nevettünk, mi élveztük a fiatalok társaságát!

Mivel szálló-vendégeink elmentek, felszabadult a kis lakás, felajánlottuk, hogy bár itt a lakókocsijuk, ha akarnak aludhatnak a házon belül is.  Nem ellenkeztek.