20. péntek
Ma az első utam a kórházba vitt, Lilikét látogattam. Nekem úgy tűnik jól van, de az, hogy mit ért és mit nem az már más napra tartozik. Tőle Marie-hez sétáltam, akit a Time Bank-on keresztül ismertem meg (eddig csak e-mailen keresztül) és most személyesen is. Ő francia, két pici gyereke van. Egy kis kávé, beszélgetés közöttünk, majd még én kicsit játszottam a nagyobbik kislánnyal Lia-val ...
Tőle aztán hazasétáltam keresztül a dombon. Csodás idő volt. Kellemes és sétára való.
Hazaérve a vacsorának estünk, mindketten kellőképpen éhesek voltunk. Nem sokkal után Joe jelentkezett, hogy jönne megbeszélni a festést, amit magyaráztam neki pár hete a piacon. Ő festette anno a házat kívül és valamikor belül is , ezért most is őt kérnénk meg, szeretnék egy más színt az étkezőbe a falra és a többi szobának megfelelően egy mennyezet szegélyt a falra...
Kis alkudozás után 1 ezer dollárban állapodtunk meg, erre azt mondtam, hogy ez OK, ha MINDÖSSZESEN.. Mikor Joe elment, George mégis másképp értelmezte a szavaimat. Most sem értem miért...amikor én azt mondtam: cakli-pakli annyiért.Nehogy már még nekem kelljen ezt-azt megvenni... ...és a Joe ezt elfogadta...Hmmm nagyon mérges leszek, ha több, mert bizony hogy ezt is sokallom EGY SZOBA FESTÉSÉRT.
Kicsi lazítás-levezetés – egy sorozat után elkezdtem sütni. Kis piskóta készült majd a meggyes-haboshoz, kis egyszerű rágcsálni való, csak hogy legyen nekünk is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.