Életem Új-Zélandon

Kivételesen a tegnap estével folytatom.

Az enyhe fejfájás és a kinti munkálatok utáni fáradtság arra késztetett, hogy viszonylag hamar ágyba bújjak. Már éppel elalvóban voltam, amikor megrázkódott alattam az ágy, a cica felugrott rólam. Én is felültem és figyeltem , hogy ugorjak-e , vagy vége...Szerencsére ez utóbbi volt, pár másodperc után véget ért az igen erős rezgés-mozgás. Eszembe jutott, hogy morgást nem hallottam (előtte), így valószínű, hogy messze volt az epicentrum. Ezt igazolta a hamarosan jelentkező Hírek. A földrengés 7-es erősségű NAGY,  de  230 km mélyen és 170 km-re tőlünk északra.

Még körülnézetem a házban, de semmi nem tört, nem sérült...minden OK velünk. Remélem így van az országban is. Ezek után nyuszi módra aludtam...de minden fordulásomra , cica érkezésre, mozgásra felébredtem.

Délelőtt itthoni dolgaim intéztem. Ma nincs angol - szünet van. Azon töröm a fejem, hogy mit is vigyek holnap a BABY SHOWER-ra, melyre Nik hívott meg. Nik az a nő, aki szervezte-rendezte a kiállításom. Első voltam aki meglátta rajta, hogy babát vár! (vagy csak én voltam az első, aki meg is merte kérdezni!!! hahaha) . Ilyenkor adják a barátnők,  az ismerősök az ajándékot a születendő babának! Előre, hogy a család anyuka aztán már tudja, hogy mit vegyen meg a születendő gyereknek, amit nem kapott. Nem buta szokás.Nik egy időkapszulát is akar készíteni a születendő gyereknek, így abba is kell valami. Tőlem valószínű oda majd egy-két kép lesz.

Délben koncert a templomban, nagyszerű előadók, de nem fülbemászó zene...Tibi és Anita is ott volt, ők is hasonló véleményen voltak. Profi művészek, de nem olyan zene, amit otthon is szívesen hallgatnánk.

Onnan a Bev kiállítására mentem, ahol a pár évvel ez előtti polgármester Kerry volt a vendég.

Még beszéltem a következő hét előadójával is (akivel mint kiderült már találkoztunk egy Önkéntesek rendezvényén, csak akkor más volt a haja) és készült egy új fotó az új frizurával. 

Innen sétáltam és megnéztem  Annát-Arielt  is a Studióban, Ariel jókedvű volt, nem sírt, nevetgélt, ebédelt....

Közben Jane is megérkezett, új képet fest, de a róla készült fotó (nagy bánatára) nem  jól sikerült...

Még sétáltam egyet, bementem egy másik galériába, ahol szintén egy érdekes kiállítás volt, innen még elmentem képeket kinyomtattatni....készülök egy újabb kiállításra...

Aztán hazajöttem. Nem mentem vissza Bev kiállítására, ahová a wellingtoni fotóklubosokkal volt megbeszélve egy találka. Ők bizonyára nem hiányolnak...George örült, hogy a tervezett késői érkezést megváltoztatva hamar hazaértem.

A finom vacsorát ő készítette, friss rákocskák fokhagymás vajban NYAMI....és az este a megszokott meleg szobában nézzük a TV-t.