Életem Új-Zélandon

A naptár tele erre a hétre. Mindig történik majd valami...

19. Hétfő

A délelőtt  ágyneműcsere, mosás, pakolás. Még egy kis kertelés is belefért. Főzni nem kellett vacsorára, maradékoztunk .-) Délután  "kerestünk egy magyart" aki itt élt. De nem találtuk...:-(

Innen George  bevitt a városba, én maradtam, ő hazament. A Vincent Arts kiállítás megnyitóra voltam meghíva a St. James Színház emeletére. Persze a fényképezőgépem is vigyem volt a kérés..., ezért szorgosan fotóztam is. A gyógypedagógusi lelkem melengetve volt. Több fogyatékkal élő idős és fiatal állította itt ki az alkotását. Igaz, nem csak ők, de ők voltak többségben.

Hazaérve a képekkel jó pár órát még eltöltöttem, aztán lehetett aludni.

20. kedd

Takarítás, hűtőtakarítás...és a még mindezek mellett szokásos apróságok. Főzni ma sem kellett, mert Pizza kedd. :-) Kis lazításképpen, meg egy nagy adag hús/zsír/bőr cafatot levittem a partra, és kicsit rugdostam a homokot is. Nem mellesleg végül a kiürült zacskót teleszedtem a parton talált szeméttel. Hasznosítottam magam. 

Vacsora után 6-ra a belvárosba mentem, ahol ma volt az ünnepélyes átadása a hatalmas kina szoborcsoportnak. Időben odaértem, körbefotóztam. Főpolgármesterünket és a szobrászt egymás mellé tereltem még a "ceremónia előtt", így készülhetett egy közös kép is róluk.

Celia szokása szerint örült nekem. Michel is örült, mert tetszettek neki az előzőleg készített  képeim, remélem nem felejti ez az igéretét ő sem a kina neveit illetőleg. (mindegyiknek külön neve van és persze nem tudtam megjegyezni...) .

Volt egy kis fogadás is még ott a parton, de Franciska (mert időközben ő is megérkezett) nem akart odajönni, ezért én sem maradtam sokáig. Még megkóstoltam az IGAZI KINA-t nyersen :-) A sárga részt ajánlották. Nem rossz, meg lehet enni amolyan sós-tenger íze van. Emlékeztet a halikrára.