23. szombat
Terv nem volt semmi különös..Ebédre voltunk hivatalosak, így a főzésről sem kellett gondoskodni és gondolkodni. Anikóékhoz mentünk, akik szokásukhoz híven kitettek magukért. Étvágygerjesztőnek egy „NZ fiúk” által készített rumot kaptunk, majd Anikó zöldborsólevese következett. A korona a vadas-marha ( gombás-tejfölös mártásban) – zsemlegombóccal s végül tiramisu. Teljesen tele ettük magunkat s ezt még fokozta egy kis finom vörös bor is. Hazaérve aztán csak pihegtünk…
24. Húsvét vasárnap
George reggelire „különlegeset” kapott névnapja alkalmából. Felbontottam egy libamájat! Ez volt a névnapi ajándék! A lényeg, hogy örült neki és tetszett az ötletességem ...
Mivel mára sem kellett a fő- étkezésünkről gondolkodni, így teljes kényelem jellemezte ezt a napot is. Igaz, én még délelőtt kimentem a piacra kíváncsiságból, hogy egyáltalán van-e. Előbb a City Market-re néztem be, ahol meglepően sokan voltak, képeket itt nézegethetsz.
Innen a zöldség-gyümölcs piacra sétáltam. Nem volt nagyon nagy, de itt is sokan voltak, Húsvét vasárnapjának ellenére. Közben ha már ott voltam persze kis gyümölcsöt is vettem. Óriási, némely avokádó méretű fijoa-t, banánt, és kis brokkolit, meg póréhagymát is. Jönnek a hűvösebb napok, ilyenkor jól jön egy tányér leves. J
Vacsorára Éva-Ivánékhoz mentünk. Mire odaértünk már szinte sötét este volt alig 6 óra ellenére. Iván a fotelban várt...A fiúk az itallal ügyeskedtek, Éva a vacsorát mesélte...:
Vacsorára finomakat kaptunk.
Előételnek zöldsalátával töltött friss zsömleszerűt, majd a sütőben sült lazac látványa is elkápráztatott, a mennyisége lenyűgözött:
de jó étvágyunkat jellemzi, hogy vacsora végére alig maradt a serpenyőben! Desszertnek még egy kis sajtkrémtorta következett.
Pukkadásig ettük magunkat. Hazaérve is csak pihegtünk …
25. Húsvét hétfő
Reggel nem szántam rá magam a korai ébresztőre. Ebben az évben nem mentem ki a hajnali ANZAC ünnepségre, nem úgy mint egy évvel ezelőtt.
Itt nincs locsolkodás...szerencsére. Így aztán csak a reggeli emlékeztetett az otthoni megszokottra. Szendvics-sonka főtt tojással...
Délelőtt néztük a Tv-ben az ünnepséget-megemlékezést. Aztán az Attatürk emlékműhöz sem mentem el, egyedül nem volt kedvem. Helyette a közeli ünnepségre mentem fotózni. Itt a szemben levő iskola udvarán van egy emléktábla haranggal. Ide szerveztek megemlékezést. Innen még a partra is lesétáltak a megemlékezés ott is folytatódott.
Innen hazaérve a képekkel vacakoltam kicsit, majd megvacsoráztunk. Jót nevettünk azon, hogy nálunk az „ünnepi vacsora” kelkáposzta főzelék lett sült hússal J , de bizony, hogy milyen finom volt!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.