Reggel még kicsit itthon vacakoltam, majd 10-re mentem a Paekawakawa Bush reserve-be. Annette az aki lelkes szervezője az egésznek és én pedig szorgalmas önkéntes fotósa lettem a társaságnak. Kiváncsi voltam, hogy vajon mennyien és kik azok akik szorgoskodnak önkéntesen így szombat délelőtt.
Voltak páran, igaz jobbára idős emberek, de nagy örömömre egy fiatal párt is találtam, kicsi gyerekkel. Ők a JÖVŐT készítik elő kicsi lányuknak.
Hazafelé még vittem Bandiéknak két babérlevél palántát. Itthon kicsit pihentem, kávéztam, és George-dzsal együtt mentünk a piacra. Bevásároltunk zöldségfélékből jövő hétre. Banán is került a szatyorba. Még egy nagyot sétáltunk.
Hazaérve elrendeztünk a zöldségeket. A brokkolit és karfiolt főzésre előkészítve tettük el a fagyasztóba.
Aztán nekifogtam a rakott krumplinak. :-) Meglepve olvastuk az újságban, hogy volt egy földrengés Wellingtonban....Mi akkor úton voltunk, nem éreztük...Bár utólag visszagondolva lehet, hogy akkor botlott el - bicsaklott meg a bokája George-nak???
Vacsora után maradt idő kis szusszanásra...és aztán mentünk a koncertre.
Takács kvartett neve alapján magyar, alapítói magyarok voltak. Az együttes Amerikában él..és onnan koncertezik, jelenleg két magyar tagja van. Nagyszerű koncertet hallgathattunk meg. A kvartett öregbítette a magyar zenészek hírnevét. Azt azért be kell vallanom, hogy az előadás darabjai nem éppen a kedvenc zenedarabjaim kategóriába tartoztak...Janacek, Bartók, és a választott Debussy darab nem az a műfaj, melyet aztán az ember hazafelé fütyül az utcán...DE a zenészek játéka BRILIÁNS volt, minden elismerést megérdemelnek....lenyűgöző volt a technikai tudásuk, összeszokottságuk és játékuk! A közönség (ritkán tapasztalható!) sokáig ülve maradt, tapsolt , s ezzel még egy ráadás számot is kicsikart...mely aztán a fülbemászó zene kategóriába tartozott...
Egyet sajnálok, hogy csak itthon derült ki a hiba, (a fényképezőgépem kicsit el volt állítva), s kép, melyet engedéllyel sikerült készítenem nem lett jó...de most csak ez van:
Hazafelé a Civic Square-en sétáltunk át. Itt most megörökítettem azt az "IZÉT", amit már figyelgettem az elmúlt héten, de nem mentem a közelébe. Még nem sikerült kideríteni, hogy valójában MI IS EZ!?
...még sétáltunk egyet a csendes éjszakában, aztán hazaérve véget is ért a nap...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.