Életem Új-Zélandon

A hétfői hercegi kézfogás annyira fellelkesített, hogy kedden nagy takarításba fogtam.

George is „kedvet kapott”. Nekifogott kívülről ablakokat mosni. Ez nem olyan egyszerű művelet itt mifelénk, mert a magas, nagy ablakok miatt csak nagynyomású vízzel és 2-3 méteres csövön levő kefével lehet és kell ablakot mosni. Szóval kemény munka. Igaz, gyakran az eső, erős széllel párosulva megoldja ezt.

A hálószobában leszedte a függönyöket is, azt belülről is letakarította. Érdekes, hogy én azon látom leginkább a belső „piszkolódást”.

Míg ő szorgoskodott, végigposzívóztam a házat, közben megállapítottuk, hogy egy alaposabb szőnyegtakarítás is elkelne hamarosan, most a jóidőben.

Az étkezőben kicsit átpakoltam, mostam, teregettem, selejteztem, itt-ott.

Közben "ebédszünetben" elmentünk vásárolni valamit a slaghoz, mert nem úgy működött ahogy kellett volna. Ha már ott jártunk, beugrotttunk az egyik elektromos (csak porszívókat árusító)  boltba is, ahol rászántuk magunkat az 50 %-al leárazott szőnyegtisztító megvásárlására. Hurrá, majd kihozzák, ha megérkezik.

A másik üzletben, míg George a csatlakozók között keresgélt,  megleptem magam egy szintén leárazott kaktusszal.

Ezzel karácsonykor már kacérkodtam, de sokalltam az ünnepi árát. Most ez is akciós volt, így nem tudtam ellenállni a kis mexikói kaktusz karácsonyfának!

Hazaérve folytattuk, ahol abbahagytuk, kertészkedtem még kicsit  és már a gyönyörű idő ellenére nem volt erőm sétálni menni…

Kedden aztán borongós reggel volt, vasalásra alkalmas. Ezt ritkán cselekszem, mert a szélben szárított ruhák nagyon szépen száradnak és én imádom a friss levegő illatát így a ruháinkon!

Befejezve  a vasalást mentünk a Zealandia Parkba. Az oka kettős volt. Megújítani a támogató-tagsági  kártyánkat és a nagy WETA-kat szerettem volna megnézni. A kártya újítás sikerült.  Fényképeset kapunk majd, ezért ott helyben elkészült a fotó is, és majd  pár nap múlva kiküldik.  Sajnos az óriás Wetákat (egér nagyságú) nem volt időnk megvárni, mert csak 3:30-ra hozták ki őket a Somes Islandról. Nekünk akkorra már mozijegyünk volt.  Néha itt is előfordulnak. Coco szereti őket, gondolom bő fehérje forrás :-) Ezt a kertemben fotóztam valamikor. Ilyen a Weta. Ha  már ott voltunk,és csodálatosan kipendült az idő, napfény meleg, szellő sem... akkor séta a parkban. Egy Californiai quail (fürjek) család is megmutatta magát:

Aztán felfedeztem egy tuatara-t is:

Franciskának 2:30-ra igértük az érkezést!

 

Lower Hutt mozijába vett nekünk jegyet Franciska, hogy az Avatar-t 3D-ben is megnézzük. A wellingtoni mozik zsúfoltak és sokára kaptunk volna jegyet rá. Így meg kellemes a hasznossal, kirándulás is.

Az AVATAR FANTASZTIKUS 3 D-ben. Nagyon tetszett először is, most élvezetem nagyon, mert sokkal jobban értettem is. Szerencsére nem bömbölt a hang, mint az első helyen. A mozi után Franciskáéknál Bandi főztjét vacsoráztuk. Finom volt. Aztán a fiúkat hagytuk beszélgetni otthon. Mi pedig kimentünk fotózni a Hutt folyó gátjára. Csodás idő volt! MELEG és nem fújt a szél sem és gyönyörű fények voltak. ...és egy amint Franciska éppen „alkot” :

Ennyi a történés az elmúlt két napból. Ma ismét meleg, párás a levegő,  lesz munka és igyekszem majd kellemes szórakozást is találni :-) Megyek és el is kezdem....