Életem Új-Zélandon

11.       Nap

GYÖNYÖRŰ napsütés, kék ég és ez a nap, amikor megláthatom a gleccsereket. Összepakolás után mentünk egyenesen a helikoptert foglalni, ismét csak én, mert a bátraké a szerencse. A választásunk arra az útra esett, mellyel megláthatom a Fox és a Francz Joseph glecsert is, az utóbbinál le is szállunk!  A helikopterről pedig még a Mt. Cook megmutatta közelről magát! 

Leszállás és séta közben hihetetlen meleg és a talpiunk alatt a vastag hóréteg, mely már keményre "olvadt"...persze nem süppedtünk benne és a méretek azok leírhatatlanok.

Elmondhatom CSODÁLATOS volt! Az idő gyönyörű, a hó fehér, az ég kék csak itt-ott felhő... A repülés mintegy fél órát tartott, 240 dollárba került, de elmondhatom a Déli szigeti kirándulásunk igazi csúcsa, koronája volt ez! Maradandó és elvehetetlen élmény! Csodálatos....ha erre jársz nehogy kihagyd!

A repülés után jöhetett a kávé, és indultunk is tovább északnak. Közben láttuk azt is, hogy kezdenek erszkedni a felhők, így éppen jókor, jó időben jártam a csúcson!

Folyók, tavak, sikság. Majd egy ici-pici falucska Whataroa, ahol egy maori galériába néztünk be. Itt az alkotó Kereama Armstrong nagyon kedvesen fogadott minket, Körbekalauzolt és büszke volt szép dolgaira. Igazán különleges darabok is voltak nála, több ezer éves mammut csontból és egyéb régi csontokból faragott dolgok. Sajnos azok számunkra megfizethetetlenek. Azért nem jöttünk el vásárfia nélkül.Kaptam egy szép Hei Tikit, mellyel már régóta kacérkodtam. Nagy meglepetésünkre annyira örült az érdeklődésünknek a művész úr, fotózásnak, hogy egész jó még kedvezményt is adott. Ha netán arra jársz, hivatkozz rám, hogy tőlem hallottál-olvastál róla, hadd örüljön, hogy híre ment :-).

Ezután már csak Hokitikában álltunk meg. Itt a városka kivezető szakaszán, de még közel a belvároshoz, találtunk egy szép kis motelt. Modern, 3 éves Bella Vista. Úgy hirdette magát, hogy CSAK drágának néz ki! Igaza volt, nem volt drága...Internettel és kellemes kis "lakásokkal". Igaz, nem volt benne főzőalkalmatosság....Csak teát lehetett benne készíteni.

Georgeot otthon hagytam pihenni,  körbejártam a környéket. Szép kicsi templomok, nagypéntek révén a katolikus templomba is betértem egy köszönömre. Éppen mise volt, nem zavartam sokáig. Aztán ki a partra a lagunához. Visszaérve George kipihente magát, vele is indultunk sétálni. Előbb kivittük a sirályoknak a megmaradt zacskós-főtt rizst. Nagy volt az öröm és a lelkesedés közöttük.  Megnéztünk a mesés jade üzemeket és üzleteiket. Még láttunk egy alkotót is. Fantasztikus szépségek és csodás alkotások. Ügyes kezű kedves ember és ügyes kezű, de morcos ember is volt. Egy köveket festő, aki zokon vette a fotózást…

Sétánk végeztével a városka legjobb fish ß chips üzletében megvettük a vacsorát, amit aztán a szobánkban ettünk meg. Tisztes adag volt! Sajnos beborult, hideg nem lett, de a naplementét nem volt esélyem megörökiteni most sem a nyugati parton.

Az internetünk itt a motelben a kábellel továbbra is csak fogadóképes volt (197 e-mailem érkezett), de válaszolni nem tudtam, valami titokzatos kórság miatt nem küldte el a megirt leveleket. Hmmmm...

Az emailekből ellenben megtudtam, hogy az Utazás a világ körül – Ausztrália és Új-Zéland versenyre nevezett képeim közül egy (a Naplemente) bekerült a kiállitási anyagba. Nagyon kellemes meglepetés volt, hogy mindezt Gábor Csaba nagykövet úrtól tudtam meg, aki egy e-meilben gratulált. Jólesett.

Borzasztó meleg lett, nehezen aludtunk el mindketten. Aztán jött egy viharos szél, majd eső, mely rövid ideig tartott, de kissé lemosta a poros autónkat is.