Életem Új-Zélandon

12. nap

A reggel borongós, de kellemes meleg. Megreggeliztünk, de most egy kávéházban a főutcán, mely állítólag a legjbb Hokitikában. A bacon and eggs igazi, bőséges adag volt. Így aztán az út előtt „feltankoltunk” gyomrunkba és utána az autóba is. ... Még kimentünk a lagunához, ahová előző napi sétám során „elrejtettem” egy szép darab uszadékfát és ugy-e a kincset nem szabad ott hagyni. Aztán nekivágtunk a folytatásnak.

Indulás után többször is meg kellett állni, a köveket átpakolni, mert idegesitőn zörögtek....HAHAHA Mi meg nevettünk saját magunkon. HAHAHA hihetetlen mennyiségű követ vagyunk képesek innen hazacipelni! ..és KÉPESEK VAGYUNK! - (voltunk)

Shanthytown volt a következő megállónnk. Régi kis városka, skanzen szerűn megőrzött házakkal. Az odavezető mellékúton mindenféle régi szerszámok, eszközök. A meglepetés akkor ért, amikor mindezért még 27 dollárt is le akartak rólunk fejenként gombolni. Hát nem...ezért nem fizetünk és nem mentünk be a „faluba”. Gyakorlatilag minden kisváros egy-egy utcája, vagy az egész ilyen. Máshol nem kellett a látványért fizetni. Most sem tettük.

Megyünk tovább. Gyors megálló akkor, amikor egy út menti telken kismotorok sorakoztak.

Egy másik helyen pedig öreg autók „kellették roncsaikat”. 

Aztán egy meghökkentő ötlet, két földbe állitott autó jelentette a kaput.

Hihetetlen ötletesek, viccesek és persze kiváncsi a fotós.

Az út csodás tájakon vezetett keresztül. A magasló hegyek, a hatalmas fák, a smaragdzöld sikság és legelésző mindenféle állatok. Egy-egy tó és folyó ismét. Majd következett egy híd. Új-Zéland  leghosszabb függő-hidja. Ezt nekem nem lehetett kihagyni természetesen. Ezen át kellett mennem, még ha a visszzaút flying fox lehetőségét ki is hagytam, én visszafelé is inkább sétáltam. Élmény volt és sokkal stabilabb, mint gondoltam, mondom ezt annak ellenére, hogy természetesen 1-2 átsétáló kicsit meglengette a hidat.

Aztán még egy-két kilátó(s) helynél megálltunk, de a túlnőtt fák sajnos a kilátás nagyrészét elvették tőlünk. 4 óra után érkeztünk meg Nelsonba. Kiválasztottunk egy kis motelt, mely a folyó közelében volt.

A kisvároskában rövid sétát tettünk, majd vásároltunk, mert holnap nem lesznek nyitva üzletek. Ezután egy internet kávézóba indultunk lefoglalni a jegyünket a Ferryre. Ettől kellett függővé tennünk a továbbindulást.

Sajnos hétfőre már nem volt jegy egyetlen komphajóra sem, igy kénytelenek vagyunk már vasárnap hazaindulni. Nelsont nem fogjuk nagyon megismerni. Azért még tettünk egy sétát a közelünkben, majd  sötét lett. Vacsora friss lazac, friss saláta és még mindig tart a sütike, Erika féle recept alapján készült desszertünk remek utitársnak bizonyult. A dupla adag végig kitart. Finom, porhanyós és a formáját is megőrizte.