Életem Új-Zélandon

...csak hát sűrű volt a hét második fele. Előre tudott és váratlan helyzetekkel :-) Hogy mi is történt?

Szerda:

Képeket előhívatni voltam a városban, beiktatva egy kis sétát is, bementem a Cuba Streeten levő kis kedves  galériába. Franciaországban született, magyar, de most itt élő festő képei is volt éppen ott, telefonszám megadva, kiváncsi leszek, hív-e.

Aztán megérkezett egy váratlan ajándék! Szegedi Kati barátnőm egy kis képet kért és kapott részemre május elsején Macskássy Izoldától (akit én nagyon kedvelek). A képet megkapva gyorsan szép keretbe tettem és már a falon gyönyörködhetek benne...

Aztán még egy várt, de váratlan dolog. Kedves színes ismerősöm Nomaza írónő, meghívott a partijára fotózni. Igaz, utolsó pillanatban szólt, előtte csak beszéltünk róla...Ott aztán kiderült, hogy most van a születésnapja...

Szóval beszélgetős-éneklős buli egy kis étteremben. Itt bevett szokás, hogy barátok kis kávézóban, étteremben találkoznak. Összejövetelt, party-t is ott rendeznek. Ami még érdekesebb, hogy az sem szokatlan, hogy itt mindenki önmagának fizet, eszik-iszik azt amit akar...és semmi csodálkozás nincs rajta.

Szép számmal voltak  és folyamatosan jöttek a vendégek, többsége világos bőrű! Készült több, mint 100 fotó, majd hétfőn válogatunk Nomaza-val, ha nem jön közbe semmi, nekem ez a hét már beosztva!

Hazaértve folytattam a Hírmondót...és izgultam a WEB oldala miatt, mert akadozott és vacakolt már napok óta.

Csütörtök:

Délelőtt angol, együtt Stephanie-val...Aztán a végén Wendy egy nagyon jó meghívót adott... Délután azt intéztük, hogy elfogadják a jelentkezésem a szombati programra. Utána már csak és kizárólag Hírmondó...befejezés...és zárása a rajzversenynek :-)  Zsűri, mely mostanra 4 tagúvá bővült, ahogy már írtam is :-) Ilosvay Guszti a zsűri elnöke szerepében (ő felajánlott különdíjat is!), Borka Éva, Hemmert Laci mindhárman művészek és értik a dolgukat. Én pedig mint szerkesztő adom hozzá a szavazatom. Érdekes volt tapasztalni, hogy nem túl nagy az eltérés művész ember és átlag ember  véleménye között. Megszületett a sorrend, megtalálod a képek alatt!

Péntek délelőtt még a legeslegutolsó simítások a Hírmondón, de még mindig vacakolt a WEB oldalunk. Délután SPCA, aranyos kiscicával   Jupiterrel (aki neve ellenére kislány volt!) látogatás az otthonban. (előtte még a husicafatokkal kimentem sirályokat etetni)  Hazaérve már ketten mentünk vásárolni magunknak és a Fészeknek.

Szombat vendégségben egy maori Marae-ban! A Pipitea Marae-nál már jártam és készítettem is itt jó pár fotót. Sajnos bemenni sosem tudtam. Egy marae-ba, csak meghívással és külön ceremóniával mehet be az aki nem tagja annak a "falunak", a "nem maori" ember pedig még ritkább látogató belül. 

Most az első alkalom, hogy a kormányzat szervezésében és valószínű finanszírozásával a maori párt támogatásával létrejött ez a nap.

Sokan jöttünk össze! Mintegy 80 ember volt a vendég és kb. 20/40 a szereplőkkel a vendéglátó oldalon. Először egy maori országgyűlési képviselő fogadott mindenkit a gyülekezőhelyen, ismertetve a programot, a Marai múltját-jelenét, a maori szokásokat (részben). Majd szertartásos invitálás után előbb a férfiak, majd a nők mehetettek be a meeting house-ba, ebbe az épületbe:

Szerencsénk volt, mert a kora reggeli eső, a várakozás idejére elállt, és még a nap is kisütött.

Aztán a beérkezéskor a hagyományos HONGI-val köszöntöttek minden vendéget!

Itt következett aztán a program, rövid bemutatkozásokkal a vendéglátók részéről, majd kis énekekkel, köszöntőkkel némely ország részéről. Az itt jelenlevő szép számú magyar fiatal (leány-asszony) a Tavaszi szél vizet áraszt című dallal "mutatkozott be". Meglepetés számomra is, sosem látott arcok...akik 2-3 éve itt élnek a városban.

Aztán a vendégek három csoportra váltak. Én a színpadnál maradtam, ahol ez az úr, "Rakau" gyönyörű színes ruhájában mesélt a maori történelemről, az utazó, a "világot járt" maori ősökről kétezer éves múltra visszatekintve...

Megtudtam Wellington maori nevét is, és mivel a maori nyelvet úgy kell olvasni többnyire mint a magyart, ez egyszeűen így olvasható:  Upoko-o-te-Ika

Táncolt és magyarázott fáradhatatlanul. Közben a másik csoport a konyhában segédkezett, és voltak akik a Tiritiről (Treaty of Waitangi- Waitangi egyezmény) hallgattak "előadást"?

Aztán következett a "KAI", vagyis az étel, az ebéd!

Szépen terített asztalokkal, a svédasztal módra tálalt finom ételekkel...a szellem után a gyomrot is táplálták!A "szakácsok-készítők még egy dallal is kedveskedtek nekünk!

 Volt itt mindenféle friss zöld saláta, kagylók, sültek (csirke, bárány és marha), Burgonya fehér és lila változatban és az édes kumara.

Tányéromon szép kis adag kerekedett...de bevallom a kagylóból még repetáztam kicsit! :-) Nagyon finomra volt készítve!

Ebéd után még egy kis műsorral is kedveskedtek nekünk. Itt már felnőttek és gyerekek együtt.

Énekeltek, és volt poi (amit emlékszel, írtam, én is kipróbáltam, nehéz...egy kislány kettő duplával fantasztikus dolgokat produkált most!) , no meg a már szinte elmaradhatatlan a haka!

REMEK NAP VOLT! Jó kezdeményezés, sok ismeretet szereztünk és eseménydús programban vehettünk részt! Remek ízelítő a maori életből kultúrából! Jó lenne ha folytatása is lenne!

Az itt készült képekből egy nagyobb csokor majd itt lesz látható hamarosan.

Hazaérve képeket rendeztem kicsit, majd a könnyű vacsora után véglegessé és George jóvoltából netre tettük a Hírmondót.

Ma pedig már vasárnap...délután Fészek, délelőtt főzés...így elmondhatom, ma sem fogok unatkozni!