Már napok óta tervcezgettem, hogy el kellene menni öreg barátunkat meglátogatni. Ma végre rászántuk magunkat, vagy inkább ma már George nem akart nemet mondani...és elmentünk.
A reggeli szép napsütést sajnos később egyre több felhő takarta. Mire elértünk Paraparaumuba már "lógott az eső lába", így a beach kimaradt. Barátunk Waikanae-ban nagyon örült nekünk, különösen a sebtében leszedett virágcsokornak. Szegényke még mindig reménykedik, hogy kikerülhet az otthonból, pedig erre már nincs esélye.
Tőle hazafelé megálltunk Paraparaumuban. A levegő erősen lehült, enyhén szitált az eső...nem volt sétálni való kedvünk. Így egy gyors ebéd és hazaindultunk.
Útközben olyan zivatarba kerültünk, hogy volt egy szakasz, amikor alig lehetett kilátni a szélvédőn és szinte pillanatok alatt sötét lett:
Hazafelé közeledve megelőztük a felhőket és a várost már világosban pillantottuk meg. Itt-ott még kék eget is láttunk!
A levegő ellenben nagyon lehűlt, így hazaérve gyorsan egy forró teát készítettünk. Aztán persze rá kellett jönni, hogy az eső utolért minket, igaz, itt végül nem esett annyira, mint útközben. DE maradt a szoba védettsége.
Jobban örültem volna egy napos napnak, de így is örömmel tölt el, hogy öreg barátunk mennyire boldog volt, hogy meglátogattuk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.