05 Péntek a készülődés jegyében  telt ... lekerült a padlásról is, amire már biztos nem lesz szükségünk. Az üvegházban is összeszedtem a felesleges “szaporulatot”. A szekrényeket is átéztem.

Délután még sütöttem kicsit, elkészült ismét az Erika blogjából tanult sokáig elálló sütike, most citromos jam-be (melyet citromlével hígítottam kicsit)  forgattam. Dupla adagot sütöttem, mert tudom, eláll és mindig van “vevő” rá, ha enni kell...

Aztán: Ismét megkerestek fotózás ügyben. Egy jótékonysági bál előkészületeit  és magát a bált kellett volna fotózni (szombaton), de hát ezzel a kis kölcsön géppel nem lehet nagyon jó képeket készíteni... A bálon kiöltözött embereket egy “játékszerrel “ fotózni kicsit megmosolyogtató lettem volna. Igaza van ebben Georgenak, persze az is igaz, hogy neki nem volt egyáltalán erre elmenni. Így hiába keresett nekem egy másik gépet a szervező Anna, ha már meggyőztük magunkat, hogy nem megyünk. Oda ugyanis egyedül nem vállalkoztam.

Most először sütöttem a szintén Erikától ellesett “félórás kenyeret”. Nem ragaszkodtam az eredeti összetevőkhöz, de a mennyiséghez és a sütési időhöz igen.  Nagyon finom lett. George sütés után rögtön bevágott két szeletet és szerinte a “sós muffinhoz” hasonlít. Szerintem meg a sokmagos kenyérrel murat hasonlóságot, mivel jól megszórtam napraforgó és tökmaggal. A tésztába pedig egy kávéskanál lenmagot is tettem.- Szóval van belőle  “Éva-kenyér”.  Mennyei volt reggelire egy nagy adag natúr joghurttal.

Ezek után estére vihar kezdődött és szombat reggelre is maradtak a  rohanó felhők, eső és szél...

Pedig a tüzijátékot is meg szerettem volna nézni, de ilyen időben nem megyek. A szomszéd ellemben egy kisebb vagyont eldurrogtatott...Cocó szerencsére visszavonult a hálószoba sarkába.

 06. Szombat. Garázs vásárom ébredés után pihenőre állítva...Várok, mert néha úgy tűnik, mintha kisütne a nap, aztán persze jön a következő felhő és máris esik...

Sajnálom Anna-t, a bál szervezőjét, mert még kora reggel is felhívott, hogy nagyon kellenék a képeimmel....de már kimondtuk, hogy NEM. Engem még rá lehetett volna beszélni, de George-nak  sehogyan sem akaródzott...így aztán nem erőletettem.

A vele való beszélgetés után Anikó is bejelentkezett, hogy beugranak hozzánk. Elhozzák a kis kauri fákat és tracsizunk kicsit.

A Garage Sale-ről lemondtam. Mikor elkezdődött az iskolában a vásár éppen zuhogott. Ennek ellenére sokan  voltak, de én nem nyitottam.  Aztán kisütött a nap, gyorsan elkezdtem kicsit kipakolni...de hamar jött a következő felhőtömeg és elkezdett esni.  Még reménykedtem kicsit, de aztán megérkeztek Anikóék és nem lett  a vásárból semmi.

Anikóékkal jól beszélgettünk, még közös ismerősre is akadtunk Magyarországról! Hihetetlen milyen kicsit ez a világ!

Aztán már visszahúztódtunk a fűtött dolgozószobába (még nem költöztünk át, pedig jobb lenne!) Ehhez azonban George-nek kell ihletet kapni, mert sajna egyedül nem tudok pakolni. Ha rajtam múlna már régen megtörtént volna...De nagyon nem izgatom magam, eljön az az idő is. Persze, jó lenne még  jóval a lapzárta előtt átcuccolni, hogy abban nehogy gondot okozzon...

Aztán a vacsorakészítés is sorra került. A  sütőben sült a magyaros hagymás-krumplis-csirkedarabos-kolbászkarikás egytál étel. 

...GOND:  egész nap vacakol az internetem, (hol tudok csatlakozni, hol meg nem...szelektíve) így nem tudom, hogy mikor sikerül az írást fel is tenni...Hmmm...de azért igyekszem.

Azért, hogy kicsit színesítsek, a száraz beszámolón megmutatom két frissen nyílt kaktusz virágomat: