Életem Új-Zélandon

Igen, most három napról számolhatok be egyszerre...

Először is, George felcsípett valami útszéli bacit és az egészen az ágyba döntötte...Így a  betegápolás is felvéttetett a napi feladatok közé.

Persze, nem rossz beteg, csak hagyjam aludni :-) No és noszogassam megfelelő időben, hogy egyen, meg igyon.

24. szerda úgy telt, hogy kivételesen meleg ebédet készítettem azt a bizonyos "penicilinbombát",  vagyis egy  könnyű csibehúslevest,  zöldségekkel. Előtte-utána a kertben tettem-vettem. Gazoltam és irtottam a már elhervadó, száradó tavaszi virágokat....holnap viszik a szemetet. Közben persze jót napoztam, merthogy remek idő volt!

Miután elintéztem kerti ügyeimet, megvacsoráztunk. (az is csak könnyű sült pipi zöldségekkel). Vacsora után George az ágyba, én  a városba. Kaptam egy lehetőséget, hogy a "legmagasabb" toronyházból fotózhatok. Ezt nem lehet kihagyni. A Wellington Plimmer Towers 30. emeletén van Gyuri cégének irodája, így onnan körbenézhettem...

Sajnos az ablakokat nagyon régen tisztították és nem csak kívül, de belül is hihetetlenül koszosak voltak. Így aztán bár gyönyörű látvány az öböl, mégsem lettek nagyon sikeres képek. Nyugat felől még a lenyugvó szikrázó nap sem engedett fotózni pedig már 1/2 8 volt! ...NO, de sebaj, majd máskor még feljövök ide. Anikó is bejött, kicsit beszélgettünk, aztán sétáltam még egyet vízparton, majd buszra szállva jöttem haza.

25. csütörtök George még ágyban. Ismét az itthoni dolgaimat rendeztem előbb  délelőtt, majd a könnyű ebéd után irány a belváros.

Először a wellingtoni önkéntesek irodájába mentem. Itt a vezetőnek tetszettek a Tapu Te Ranga Marae-ban készült fotóim (Facebookon  klikkelt rám!). Felajánlotta, hogy nekem ad egy másolatot Michael Fowler marae-ról készült  festményéről! Kedves volt tőle...szóvel először oda mentem a képért és ha már ott voltam, kicsit beszélgettünk is.  Tőle aztán Gabrieléket látogattam meg :-) és készült ott is pár fotó az új képről.

Aztán csavarogtam, nézelődtem kicsit, majd  5-re a Te Papa- hoz mentem, randevum folt Franciskáékkal. Velük rövid közös séta után a múzeum kávézójában beszélgettünk, majd megnéztük az Európai fesmények a 19-20. századból c. kiállítást.

Ezt követően ismét a kávézóba tértünk vissza, ahol a fenti az időszakból származó zenékből  játszott egy kamarazenekar (remekül!!!). Kezdés után nem sokkal váratlanul Gabrielék is befutottak. Így összeismerkedett a két pár. Ők még nem találkoztak.

A koncert után még kis beszélgetés, nekem célirányos séta a parton...néhány esti fotó. Persze "lekéstem" egy buszt. A 20 perces várakozás helyett kis sétát választottam és bementem egy MD-be, hogy a beteget "kiengeszteljem" egy hamburgerrel. Nagyon örült neki!

26. péntek10-re a hegyre mentünk a nyomdába. Megbeszéltem a megbeszélni-valókat :-) Sikerült árban is elfogadhatót egyezni...Hazérve George az ágyba... én meg miután mindezt leírom, a kertbe irányítom magam. Mára már nem tervezek más menetet, így most bepótolva az elmulaszottakat, megnyugodva megyek dologra!