Szárnyalnak a napok!
01. szerda
Ma szinte egész napra kint felejtettem magam a kertben. Élveztem a napot, locsoltam, gyomláltam, kiszedtem a túlnőtt - elvirágzásnak indult növényeket... kis pihenőben befejeztem egy cikket, melyhez képeket válogattam, ill. frisseket készítettem. Nagy öröm a lepkevárás :-)
02. csütörtök
Ma vacsoravendégek jöttek. Ezért előbb egy általános porszívózással kezdtem a napot, majd egy időre "kizártam" magam a konyhába. Vacsorára egyszerű-nagyszerű ételekkel készültem. Bableves tavaszi módra. Ilyen levest otthon mindig az első fejtett babból készítettünk. Persze most nem abból, csak egy jól beáztatott tarkababból készült. Aztán a "vaslábos csodája" című kreációm következett. Ebben az a jó, hogy egyszerű nagyszerű és vendégváró...ha később, vagy korábban érkeznek a vendégek sincs gond. Desszertnek a melegre és az eperszezonra tekintettel friss-epres hoki-poki fagyi mandulával.
Vendégeink Anikó és Gyuri kicsit korábban érkezett, így jó volt minden időzítésem :-) Én már készen voltam, ami meg még nem, beszélgetés közben "magától" alakult.
Anikó egy süti költeménnyel lepett meg. Ez maga a kis csoda, kedves volt tőle, hogy munkája mellett ennyit pepecselt...
Anikó 10-én idul haza Magyarországra karácsonyi-újévi látogatásra és majd a sógornőjével együtt jön vissza januárban. Gyuri marad, valószínű végig dolgozni fog.
03. péntek
A délelőtti itthoni (rutin) tennivalóim után irány a város. Előbb Lilikét látogattam meg, majd séta - kávé a belvárosban. Éppen megörökítettem azt is, amikor a szomszédunkkal a TV készített riportot. A bevárosi tömegközlekedés átalakítása, egy utca csak buszok által használhatóvá tétele sok millió dollárba került a városnak. Pár napja nyitották meg és már 3 súlyos baleset történt! Rengetegen tiltakoztak anno ellene, de az akkori önkormányzat nem hallgatta meg a "jóslatokat", hogy túl szűk a hely a nagy buszoknak...túl sok a kiadás minimális (PÁR MÁSODPERC!!!) idő nyereségért. Felesleges pénzkidobás és veszélyhelyzetet teremt. Teremtett is!
A képen a szomszédunk, a tömegközlekedési vállalat nagyfőnöke (rózsaszín ingben), éppen erről faggatták.
Persze én nem hallottam miről folyt a beszélgetés, nem mentem oda, (ő nem is vett észre) csak lesipuskásként lőttem...
Kis csavargás, egy nem túl régen nyílt japán üzlet felfedezése...sikerélménnyel! Aztán mentem a Kiwi Art House Galériába.
Karácsonyi vásárt hirdetett Alan, a galéria tulajdonosa. Gabrielékkel és még sok más művésszel. A vásárra kitett alkotások elsősorban most kisebb képek voltak. Persze a nagyokat sem dugták el. Itt egy egész sorozatot lőttem, régi és új ismerősöket megörökítve :-)
Mire hazaértem már 7 is elmúlt. George megvárt a vacsorával, megettük a "maradékokat" és ünnepélyesen eltüntettük Anikó legkisebb gyertyáját! Finom volt!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.