Ez az az időszak, amikor mindenfelé évvégi partikat, összejöveteleket szerveznek. Ezek a legkülönbözőbb minőségű és mélységűek lehetnek.
Vannak kis baráti csoportok, munkahelyek, klubok és egyesületek. Egy ilyen rendezvény volt december 4-én az ESOL szervezésében az általuk szervezett angol nyelvtanfolyamok csoportjainak. A nyelvcsoportok, a "házi tanítók" és diákok, a családok összejövetel. Szeretem ezeket az alkalmakat, mert a legkülönbözőbb színű és nemzetiségű színes emberek és főleg gyerekek jönnek ide. Ez már a 6. év, hogy ilyenre "hivatalos" vagyok és természetesen fotózok is.
Sok fotóval igyekszem megörökíteni és persze a legnagyobb öröm, találkozni tanfolyam-társakkal és beszélgetni, egymás főztjéből enni...mert mondanom sem kell, de itt is érvényes a "hozz egy tányért" szabály. Természetesen olyat, amit könnyű állva, kézzel, max. egy villával enni.
Mindenki, aki elmegy a rendezvényre visz valami ételt, édességet, ami jellegzetes étele hazájának. Én az utóbbi időben körözöttet viszek, mert egyszerű, gyors és finom. Egyébként is mindig nagyon sok az édesség!
Rengeteg képet készítettem. Egy válogatást itt megnézhetsz.
Mikor mentem, még bementem a piacra, kedvenc árusomnál mindent összeválogattam, majd megkértem, hogy őrizze meg nekem, míg visszajövök. Szép áru, jó ár és mosolygó fiú. Még lehet, hogy a jövőben egy fotózásra is megkér...(ha meglátja magáról ezt a képet ...hahahaha)
Itthon kipakoltam, lecuccoltam és nemsokára készülődtünk az esti programra. Előbb sétáltunk egyet, majd beültünk egy kis (nem túl régen nyílt) kerti "étterembe". Mivel sok jót írt róla az újság, kiváncsian vártam, hogy vajon milyen lesz.
George csak a hamburgerüket akartam megkóstolni, én pedig a steak-et.
Elég szép adagot hoztak, persze tudtuk, hogy ezek nem óriás adagok lesznek.
Maradjunk annyiban, hogy nem volt rosz, az árának megfelelt...de nem ez a hely, ahová álmaimban vágyni fogok.
A műsor Flamenco Fiesta. Spanyol énekes vendége a wellingtoni Flamenco dance klubnak. Telt ház a Newtown Community Centre-ben. Remke hangulat, egész jó táncosok, a spanyol a jellegzetes "bánbatos" énekes...érdekes, hogy a táncosok és énekesen arca csak ritkán tükrözött önfeledt boldogságot. Mindegyiken amolyan bánatos faarc tánc közben. A progdukció tetszett, de valahogy ez olyan idegenné tette nekem.
Megnézheted a válogatást az ott készült képekből (vaku nélkül lehetett csak és nem volt nálam állvány!) itt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.