07. hétfő
Reggeli “rutin”, majd irány a belváros. Előbb a képeket mentem kinyomtattatni és egyúttal fényképet csináltattam az útlevélhez. Mivel szigorú szabályai vannak, nem kockáztattuk, hogy ami jó volt az állampolgárságihoz, az nem biztos, hogy elfogadták volna az útlevélhez, a digitalizáláshoz.
Szóval készült új, ez ráadásul szemüveg nélkül, hogy az írisz is jól látható legyen. Innen kényelmesen végigsétáltam a belvároson. A Cuba Street-en Wellywood – indiai filmet forgattak...nézelődhettem. Az úton pedig két TV-felvétellel is találkoztam.
Az esti hírekben kiderült, hogy ők a minimál óradíjról faggatták a fiatalokat. Természetesen mindenki elégedetlen volt a 25 centes emeléssel. Most $ 13 lett a minimális óradíj.
A Parlamenthez mentem, ahol George-dzsal randiztam, majd Zsuzsival találkoztunk, hogy “igazolja” a fényképen, hogy én vagyok én bizony!
Ezután mentünk a “HiVATALBA”, ahol megkérdezték, hogy én töltöttem-e ki a papírokat, azt is, hogy minden igaz-e, hogy Zsuzsi nem rokonom...majd fizettem és készen voltunk. Nem kellett igazolvány, nem kellett születési anyakönyvi kivonat, minden a számítógépben van azt, hogy én vagyok én elhitték nekem . Hát ennyi a hivatalról. Mindez kb 10 percig tartott a “várakozással” együtt. Most pedig várhatok...türelmesen az új-zélandi útlevelemre, ami nagyon különleges is a maga nemében.
Innen egyenesen hazajöttünk, mert bár fülledt meleg volt, de elég sűrűn szitált ekkorra az eső. Nem volt kedvünk tovább sétálni.
Itthon aztán már csak olvastunk, majd jöhetett a vacsora, most pedig még ezt is leírom, hogy te is el tudd olvasni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.