09. szerda
Ezen a napon randim volt. Annamari járt itt Aucklandból, vele a belvárosban beszéltünk meg randevút. Természetesen kicsit korábban bementem, de most George-dzsal együtt. Utunk az utazási irodába, a kedves ügyintézőhöz JO-hoz. Foglalni a repjeggyeket-szállást, hogy ha utazok :-) MERT UTAZOK!
2 órán keresztül intéződtek a dolgok, de a végére csaknem minden a helyére került. Így már biztos, hogy május végén indulok, majd augusztus elején jövök vissza. Ismét két helyen megállok 3-3 éjszakára. Most San Francisco és Tokio lesz a pihenő-város. Mire végére értünk a dolgoknak, lehetett fizetni is...
Aztán elváltunk, George ment haza, én pedig kihasználva a szép időt, még körbesétáltam ismét a csónakházat, aztán találkoztunk Annamarival. Közös séta, tracsi, néhány fotó...
majd a "George-taxit " odarendeltük és együtt hazajöttünk. Kávé és kis aprósütemény után még Orsi is csatlakozott hozzánk a beszélgetésre. Aztán nemsokára ők mentek a reptérre, Annamari ment vissza és akkor már Orsi fivarozta.
10. Csütörtök
Ez is randi napra sikeredett. Most Zsuzsival volt megbeszélve egy könnyű ebéd elfogyasztása . Így ismét kis séta a belvárosban.. A Parlamentnél jó volt látni a szépen gondozott füvön heverésző-ücsörgő embereket, de még tornázók is voltak.
Zsuzsival a HÁZ étkezőjében megebédeltünk, ő salátás mindenfélét, én egy finom csirkés PIE-t választottam, ami jó döntésnek bizonyult. Igaz, az első kóstolásnál kissé meglepődtem a kicsit édesnek ható fahéjas ízesítés miatt.
Kávé után aztán barátnőm dolgozni ment vissza, én pedig még sétáltam egyet. Meglepve tapasztaltam, hogy Gabrielék most sem voltak a műteremben...és még a tegnapi cédulám is az ajtóba volt beszúrva. (már azt hittem valamelyik beteg lett). Estére kiderült az ok, Nelsonban jártak, majd Aucklandba mennek...megnyugodtam, de így a velük tervezett vacsora holnapra elmarad.
11. péntek
A mai napra is kis kiruccanás jutott. Persze előbb itthon rendeztem a dolgaim, majd Lilikét mentem ki látogatni. Gyönyörű idő, kellemes meleg . Lilikének kis sütit vásárolva köszöntöttem őt a névnapján. Persze, neki már fogalma sincs az időről, névnapról, de nekem örült.
Hazaérve kis mosás, meg ez-meg az belefért. Aztán befutott Marika (ritkán jön be Wellingtonban) és kicsit virágoztunk, beszélgettünk. Valamikor ő volt az, aki sok-sok virágot adott nekem. Most én örvendeztettem meg pár szépséggel.
Közben George sem unatkozott, az üvegház tetőablakát igyekszik ismét működővé varázsolni, csak előbb újat kell csinálnia...idő kérdése az egész.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.