Életem Új-Zélandon

13. vasárnap

Szerencsére szép napra virradtunk most is.  Kellemes meleg, és program!!!

Először lementem  a partra, mert kezdődött a KINCSKERESÉS gyerekeknek.  Előzetesen ugyanis egy elkerített részre elástak apró kockákat, melyeket a gyerekeknek meg kellett találni. Volt nagy ásás és nagy meglepetésemre nem csak kicsit, de nagyok is ástak. A jutalom édesség , kicsi apróság, de mindenki boldog volt (ja és nyakig homokos).

Ez idő alatt pedig már a „búcsú” szerű kirakodóvásár, étkezési lehetőségek és alkalom pénzköltésre!  Jól elszórakoztam, találkoztam sok kedves ismerőssel és kötöttem új ismeretségeket … Az előző napi és a mai képeket itt láthatod. hazaérve pedig a déutáni programra készültem.

Zsuzsi révén vettünk jegyet egy kis koncertre, mely az öreg St. Paul’s templomban volt. Nem tudom, hogy írtam-e már, de nem árt megismételni: Ebben a templomban már nincsenek egyházi szertartások (misék), csak esküvők, vagy temetések  és koncertek vannak benne. Ha az nincs, akkor  meg természetesen nyitva a turisták előtt.

Gyönyörű kis teplom és még ezelőtt nem voltam itt hangversenyen. Most Zsuzsi és Franciskáék társaságában élvezhettük a zenét. Fiatal zenészek egy alapítvány támogatására koncerteztek. Nekik egy lehetőség, az MND alapítványnak pedig kis bevétel.

Élvezetes koncert volt. Voltak gyengécske fellépők is, de egy család több tagja igencsak felhívta magára a figyelmet! Fantasztikus hegedűs és zongorista fiúk … és volt egy remek zenész és zeneszerző is a csoportban.

A koncert végén még kis vendégeskedés-beszélgetés is volt.  Ekkor az alapítvány menagere keresett meg, látta, hogy fotóztam, kért, hogy juttassam el nekik is a képeket. Hát lehet egy ilyen felkérésnek ellenállni?  Természetes ugy-e, hogy nem. Itt vannak a képek róla.

Haza már Franciskáékkal együtt jöttünk, velük egy fish and chips vacsora volt megbeszélve. A parton terveztük, lesétáltunk, még csodaszép idő volt, néhányan még fürödtek is:

Ekkorra már jobbára pakoltak az árusok, ezért mégis inkább hazajöttünk és itt ettük meg a közeli üzletből hazahozott halat és sültkrumplit.  Vacsora után még  beszélgetés.

Zsuzsiék meccsre mentek a koncert után, úgy volt, hogy még bejönnek  egy kis tracsira ők is, de ez elmaradt.(de legalább győzött a wellingtoni csapat)

 Miután Franciskáék elmentek még megcsináltam a képeket, albumba rendeztem őket, mert a következő napom is korán fog kezdődni és az is képekről szól.

14. hétfő  Valetin nap

A Volunteer Wellington ( Wellingtoni Önkéntesek) vezetője megkért, hogy fotózzam a rendezvényüket, melyet erre a reggelre tettek. Korán indultam, és  8-kor már  a kis sarkon voltam, melyet az önkétesek készítettek 10 évvel ezelőtt és most ide szervezték ünneplésképpen is a Valenti napi reggelit!!

Négy támogatójuk is volt, egy kávézó, egy sütöde, egy csokikat készítő és én is, mint fotós.  Celia a polgármester volt az, aki megnyitotta. Nagyon meglepődtem, mikor Celia külön  is megemlített engem, mint önkéntes fotóst!  Bevallom, hogy jólesett.

Ezután az önkéntesek rövid történeteket olvastak fel. Érdekes volt hallani, hogy Új-Zélandon élő emberek közül (valamivel több, mint 4 millió l) több, mint 1 millió önkéntesként is dolgozik valahol!!!   Volt kávé, tea, üdítő. Nagyon finom friss sütemények, hasonlított kicsit a kelttésztás kakaós csigához, volt croasson és stílszerűen sziovecske csokoládé is. Kellemes beszélgetések a kis sarkon és újabb ismeretségek köttettek! 

Innen még elmentem festéket venni az ismerősünknek, hogy felvigyük neki a hegyre.  Aztán igyekeztem haza, mert az önkénteseknél kapott sütikékből hármat Georgenak is hazahoztam, hogy legyen neki Valenit napi reggeli! Örült is neki tényleg!

Aztán lehetett az albummak-képekkel vacakolni és albumba rendezni.

Délután felmentünk a hegyre, majd lefelé beugrottunk Anikóhoz (vittünk neki körtét).  Utána vásárlás majd már itthon és MUNKA- Hírmondó zárás.

George készítette a vacsorát és én pedig folytattam és befejeztem a Hírmondót.

15. kedd

Hírmondó---Hírmondó. Befejezve, netre téve és akinek úgy kell, annak   kinyomtatva, és postázva.

Aztán kis szusszanás és lesétáltam a partra. Szép idő, kis szél és sirályok, meg hullámok. Aztn jött egy kutya. Szép volt, barátságos és nem láttam a gazdát. A nyakán volt biléta, hogy Georgenak hívják és volt telefonszám is. Ahogy elindultam hazafelé a kutya jött velem. Néha le-lemaradt, majd utánam ügetett és követett egyész hazáiig.  Beengedtem a kertbe, innen már nem tud elmenni. 

Georgeom felhívta a gazdit, mondta neki:  - „George vagyok , és  nálam van a te George-od.” Meglepődött a gazdi, de örült, hogy szóltunk neki.  Míg vártuik,  az udvaron játszottam a kutyussal.  Aranyos játékos fiatal állat, utóbb kiderült, hogy csak 6 hónapos.  Érdekes volt Coco reagálása nagyobb ijedségre számítottam, de egészen közelről (pár méter)  szemlélte a kutyust.

A gazdi egy fiatal fiú volt, megköszönte, hogy szóltunk neki és nem hagytuk csavarogni a kutyust.George is boldogan ugrált a gazdi mellett. Ajándékba megkapta a labdát, amivel addig játszottunk.

Miután elment a vendégünk  jöhetett a vacsora, majd a Tv nézés mellett bepótolom mindazt, amit az elmúlt sűrű napokban nektek elmulasztottam elmesélni.

Remélem nem haragszik érte senki! Szép napot nektek is.