09. Hétfő

Reggel még angol. Éppen kis ellenőrzés a vezetés részéről, persze semmi szigor és ejnye-ejnye...a tanár van értünk...Jókat nevettünk. Wendy pedig a társaságot egy finom saját tortával lepte meg jutalomból.

A foglalkozás után egyenesen Lilikét mentem meglátogatni. Ez a látogatás is az utolsó elutazásom előtt. Örült nekem, beszélgettünk kicsit és elköszöntem, mondván, hogy megvárjon míg visszajövök!

10. kedd

Délelőtt itthon , majd ebédidőre egy kávéra-teára - Stephanie-val együtt - Shoko-hoz voltunk hivatalosak.

Shoko japán, a férje fél maori-kiwi kellemes szimpatikus ember. Ők Japánban ismerkedtek meg, ahol Blair angolt tanított sok évig. Nem túl messze laknak tőlük. Kedvesek, szorgosak szépül a házuk munkájuk nyomán.

Shoko sem tud sokkal jobban angolul mint én. Így aztán nagyon jól megértjük egymást.

Kávéztunk-beszélgettünk, jókat nevettünk. Aztán itthon folytattam a tennivalókat. Szerettünk volna George-dzsal  a közeli étteremben enni az esti színház előtt, de kiderült (hmmmm), hogy az étterem konyháját 4-kor bezárják. Még szerencse, hogy a kedvenc fish-and chips-esünk ezt a luxust nem engedi meg magának.
Nagy dorbézolást csaptam. Fél adag Bluff-oister lett a vacsorám hasábburgonyával...nyamiiii. Nagyon kár, hogy ez ennyire drága luxus...

Aztán mentünk a St James színházba. Webber összeállítást néztük meg. Remek énekesek, remek előadók, jó díszletek JÓÓ műsor. Szóval ÉLVEZTÜK nagyon!

11. szerda 

A déli koncert elhalasztva egy héttel. Azért bementem a városba, mert egy fotóversenyre kerestem a témát. Gabrielt is meglátogattam, ő elkészült egy új-érdekes képpel...és kezdte a következőket...

Készítettem jó képeket a városban, de végül mégsem neveztem az egynapos versenybe. Helyette csupán feltettem a Facebook oldalamra őket a „Sétáltam” albumba.

Délután még elmentünk Bandit meglátogatni. Örült nekünk, különösen Georgenak! Hazafelé ömlött az eső. Csak araszoltunk a városban. A KK Malaysian étteremnél megálltunk vacsorázni. Sajna hely nem volt, de mivel csinálnak elvihető kaját is, nem vártunk az üres asztalra, hazahoztuk a vacsorát. Nagyon kellemes meglepetés volt, hogy nem csak a reklám mondja, hogy tisztes adagok olcsón, a valóság is az volt! Finom, ízes és méretes adag! Én nem bírtam megenni... Az ár is olcsó $10/adag. Ide máskor is megyünk, vagy onnan máskor is hozok...

Mára megjött a hivatalos felkérés is egy nagy konferencia fotózásra. Volunteer Awareness Week 2011

Megbeszélés majd a jövő hét kedden...NAGYON elfoglalt lesz az utolsó hetem a 4 napos fotózással! Persze, bizonyára nagyon fogom élvezni!