Életem Új-Zélandon

Hong Kong 

Mikor megérkezett a repülő, mire átmentünk a vizsgálatokon, felvettem a bőröndöt, megtaláltam, hogy hol gyűjtik össze a hotelba szállítandókat…addigra már kellőképpen fáradt is voltam.

Mire a The Kimberly Hotelbe értünk, akkorra már elmúlt ½ 8 is és elkezdett szürkülni majd  gyorsan sötétedni. Mire belőttem a számítógépet, rájöttem, hogy mégsem ingyenes az internet. Hm…38 HK dollár egy óra. Még nem tudtam, ez mennyi, de majd vagy csak este, vagy csak  fogok internetezni és az előre megírt levelet másolom be az üzenetekbe. Eztán már nem volt kedvem semerre se menni, csak kihúzni az időt és elaludni az itteni időben. Este bár álmos voltam nehezen aludtam el.

1.éj

Kicsivel 7 után ébredtem. … Hamarosan  a környéket fogom felfedezni, pénzt váltani, megtudni, hogy mi mennyi. Ennivalót venni, reggelizni, (nem fogok az étteremben reggelizni), fontos, hogy még majd valami legyen a szobában is, ha netán megéhezek…

A szálloda nem új, de nem is rossz, a 17. Emeleten lakom. Igaz csak házerdőre látok, mint többnyire ezen a környéken. A reggeli vásárlás, reggeli: tej, joghurt, kis keksz (tartalékba is) …és amolyan sajtos-bacon-os kifliszerű, ami nem bizonyult rossz vásárlásnak jól laktam vele.

Mindezek  után nyakamba vettem a várost. Kiderült, hogy alapjában véve sok minden a közelemben van. Először elsétáltam az utcán, melynek a Hotel is nevét viseli, majd végig a Nathan utcán, majd a Promenade-ig  ahol a sztárok kézjegyei mellett szobrok a filmnek, Bruce Lee-nek és egyéb ami a filmről szólt. Oda, majd vissza is ugyanezen az úton és végül továbbmentem a Ferry-hez. Ekkor hajóra szálltam és elmentem a Hongkong szigetre. Itt is séta , új és már ismert épületek, parkok…de azért sokkal több volt az új, semhogy ne élveztem volna. Itt meg is ebédeltem. Egy „kis kinait” egy csendes park árnyékos sarkában ettem meg. A rizs mellé csipős halat és valami kicsit brokkolihoz hasonló zöldséget ettem - de több volt a szár és nagyobb a levél. Finom volt és az is igaz, hogy nem is bírtam megenni…Tisztes adagot adtak.

Ezután ismét a ferry következett, melynek ára valami eszméletlenül olcsó. Mintegy  40 NZ centnek felel meg. Az oda-vissza út sem került egy NZ dollárba.

A hotelba érve egy zuhany és kis pihi következett, hogy  estefelé ismét elmenjek a partra, megnézni a fény-showt is. Kis szusszanás után aztán lábamra kaptam a sétáló cipőt és újra útnak indultam, most a másik irányba.  Hihetetlen, hogy mennyire jól átláthatók a belváros utcái, könnyen lehet tájékozódni és amit 2 éve busszal-metróval tettünk meg, egyáltalán nem volt teher…most végig GYALOG.

Séta –nézelődés után ismét arrafelé vettem az irányt, ahol majd a fényshow lesz. Egyszerúen rátaláltam a megfelelő irányra és mire odaértem kiderült, hogy jól gondoltam, a show hamarosan elkezdődik. Kicsit filmeztem, párat fotóztam…de nincs kizárva, hogy majd még valamelyik este elmegyek mert miért is ne, ha már itt vagyok.

Hazafelé egy közeli étteremben vettem vacsorát. Itt a szobámban jól bevacsoráztam (a jól beállított légkondicionálóm kellemes hűvöse - de nem jégverem- jobban vonzott az étteremnél)  és most úgy döntöttem, kicsit hamarabb megpróbálok lefeküdni, hogy holnap reggel korán ébredve megkeresem a piacokat itt a „közelben” . A fiatalember a portán azt mondta, hogy neki 20 perc séta…nekem akkor több mint a duplája. Egyrészt neki hosszú lábai, másrészt jó  helyismerete van…

De igy is érdekes lehet és nem számit a távolság. No majd reggel kiderül.

2. éjszaka

Ma reggel és korán elmentem a piacra. Még nem volt nyolc mire odaértem. Mégsem voltam elég korán, mert a piac nagy része már összecsomagolt, de azért vettem magamnak egy kis gyümölcsöt mert már nagyon hiányérzetem volt. Eladtak mindent hihetetlen...  Mire hazasétáltam jól el is fáradtam, kis kitérők miatt a mellékutcákban sokkal hosszabb volt a hazaút…igy otthon maradtam kis szunyóka és majd ebéd. Csak 3-kor vágtam neki felfedezni a Kowloong parkot. Rövid ámulás és fotózás után kiderült, hogy lemerült a telep és nagy meglepetésre a tartalék is nullán volt (sosem szoktam úgy eltenni…álltában merült le). Így kényszerből visszajöttem, feltöltöttem és míg töltődött megnéztem egy filmet a TV-ben. Aztán vissza a park keresztül-kasul…de nem teljesen, még visszamegyek. Csodás világ, mesés növényzet és ugy-e nem kell mondanom 30 fok felett és 70-80 % páratartalom…szóval nem fáztam, de nem győztem hálálkodni, hogy itt lehetek. Már nyolc felé járt, sötétedett mire hazaballagtam. Már nem volt erőm újabb sétára. A „meki”-ben vettem egy csirkéset  vacsira és a gyümölccsel (nekem névtelen) kiegészítve mennyei lakoma lett.

Estére maradt a képek átnézése, rendezgetés, a legfontosabb e-mailek elküldése és aztán az alvás. Valami miatt ez nem a legjobban sikeredett.

3. éjszaka

Előbb 3-kor, majd 4-kor is felébredtem s ez után már nem is aludtam. Kicsi TV, majd irány a piac, ha már ébren vagyok. Hihetetlen, de sokan már megint összepakoltak, de azért még vettem kis gyümölcsöt. Banán és laychi (?)-t hoztam mellette még egy pékségben finom zsömlefélét, tej a szupermarketből. Mire visszaértem a hotelszoba hűvösébe elmúlt nyolc, lehetett lehűlni és reggelizni, erőt meríteni a következő „túrához”.

Nekivágtam, irány a Történeti Múzeum  és a Tudományok Múzeuma, ahol éppen Einstein kiállítás is volt.

Szerencsére jó időben érkeztem. 10-kor nyitott a Tudományok Múzeuma, ami előtt már jó néhányan álltak, így én is ott kezdtem. Amolyan Csodák Palotája…és nagyon élveztem, hogy sok-sok gyerek volt, kicsik és nagyok. Érdekes, de egy csapat súlyos tizenéves (értelmi) fogyatékos is! A létszámuk úgy alakult, hogy 2 !!! fiatalra jutott egy kísérő!

Elbámészkodtam a bemutatott dolgokon és kigyönyörködtem magam az apró és nagyobb gyerekekben. Ez után már a Történeti Múzeum következett. Ez „nagyon kínai” volt. Mire is számítottam…de olyan erősen piros kínai…Hatalmas méretek sok közlekedő folyosó, nagy terek. Érdekes filmek, érdekes látványos kínai ruhák, sárkányok és minden ami kínai.

Mire végigjártam ennek is a 3 vagy 4 szintjét már nem csavarogtam tovább, hazafelé lépegettem. Útba ejtettem az éttermet, ismét hazahoztam a kaját és már nekivetkőzve, lezuhanyozva, szárazat húzva megebédeltem, közben lábam felpolcolva megnéztem egy filmet, hogy lazítsak.

Ezután jöhetett a folytatás.

Először elmentem megvenni az „álmaim sétálócipőjét”. Remélem majd jó is lesz … a tűzpróba majd Wellingtonban, mert fekete és bőr és olyan, mint egy cipellő. Ezt még visszahoztam a szállodába és nagy levegőt véve még egyszer elmentem megnézni a fényshow-t.

 Érdekes volt mint mindig, de volt egy másik érdekesség is. Egy kedves koreai anyuka és kislányával , most még a férj is velük…találkoztam ma már harmadszor! Még mondja valaki, hogy nagy ez a város…hihihi

Persze jót nevettünk, a kislány nagyon aranyos, csacsogó..és legnagyobb meglepetésemre –mivel kíváncsi volt a nevemre, ő is leírta a sajátját- elsőre hibátlanul kimondta a nevem, nem csak az Évát !!! Fantasztikus. Készült egy közös kép is rólunk, remélem az anyuka majd elküldi.

 Hazasétálva már csak teáztam…és megnéztem egy filmet a TV-ben, leveleket elolvastam, amire kellett válaszoltam…és  lehetett aludni.

 4. éjszaka

Sikerült majdnem 7-ig aludnom. Ekkor  kis reggeli, kávé, majd magamhoz vettem egy kis vizet, banánt és egy kis adag sós rágni valót.Ez utóbbi a só pótlására is szolgál, no meg azért, hogy a napot túléljem. A nagy melegben nem kiván az ember enni, de valamit kell, hogy legyen erő a sétához. 

„Túrára” indultam. Előbb cikk-cakkban séta ki a hajóállomásra. Persze ekkor is felfedeztem pár szépséget. Aztán hajóra szálltam és indulás Hong Kong szigetre. Emlékeztem a parkjára és most is kíváncsi voltam rá, no meg az ott található teaházra is. Sétálva tettem meg az odautat és láttam az új épülő csodát…

A parkot hamar megtaláltam, még mindig olyan szép és hangulatos. Séta, gyönyörködés, virágok, halak, lepkék és talán mondanom sem kell MELEG-forróság, magas páratartalom.

(este mondta a hírekben, hogy 27-35 fok volt és 87 %-os páratartalom!!!)

Lehet, hogy ennek az eredménye volt az, hogy nehezen találtam vissza…Tekeregtem néha az ellenkező irányban mentem le a lépcsőn… Érdekes a sétáló járdák, közlekedő utak, folyosók, mint hidak, néha üzletekkel körülvéve, néha pedig az ott ücsörgő, heverő (főleg ) nőkkel, fiatalokkal. Imádkoztak, volt aki aludt, csoportok ebédeltek, voltak akik gyöngyöt fűztek, mindenesetre nagyon érdekes látvány volt.

 Mi lehetett az oka, erre nem jöttem rá , talán hogy vasárnap és ezek a nők talán csak ezen a napon kapnak szabadnapot ?(Este a hírekből kiderült, hogy ez egyfajta tüntetés volt, de sajna nem értettem pontosan, hogy miért is...)

 A hajóval visszatérés után még a mára tervbe vett Múzeum következett. Mivel eddigre már a lábam alig éreztem…és a melegben sem vágytam tovább sétálni, ez pont jólesett.Tehát jöhetett a Művészeti Múzeum.

 Hüvös, tágas és természetesen nagyon KÍNAI. A régi csodákat többnyire ismerjük, a mesés aranykiállítás is érdekes.

A modern művészet képei között volt egy-kettő amelyik a régi technikát követve alkotott igazán szépet. A kínai írásjeleket mint művészi képeket ellenben nem tudtam megfelelően értékelni…

Hazaúton megvettem a vacsorát. Szobámba érve zuhany,  lábfürdő és vacsi, majd a képek, a történet és csomagolás. Holnap 12-kor el kell hagyni a szobát.

Reggel-délelőtt majd még a közeli Kowloon parkban teszek egy sétát, aztán  zuhany, és irány HAZA.

Aztán a meglepetés, hogy alig láttam a a fényképezőgépen, mert letörlés után azonnal bepárásodott….aztán megszokta ezt a hőmérsékletet és minden rendben ment.

Kicsivel 10 után megvettem a reggeli-ebédnek valót. Most egy másik éttermet választva,  tükörtojás –sonka és az elmaradhatatlan rizs volt a választásom. Ezt is a szobámba érve ettem meg, majd zuhany, lazítás és délben már rendeztem a számlát és eljött a várakozás ideje. Már nem akartam kimenni a hotel hűvöséből, mert nem szerettem volna a repülőre vizesen felülni. Várakozás közben azt is éreztem, hogy a lengére vett ruhámban a hall légkondicionálóját nem szeretem. Természetesen a kézipoggyász tartalmazza a melegebb ruhát, így egy réteget magamra vehetek. Ezt meg is tettem, mert nem szeretnék megfázva érkezni.

Elég egy beteg otthon…igen, beteg…George beteg. Napok óta influenza-nátha-megfázás ??? tüneteiről beszél. Persze eddig orvos nem látta. Hmmmmmmmmmmm férfi.

Kár, hogy édesanyám fájdalmát nem tudtam enyhíteni, s elutazásomig az orvosok sem …. Nehéz volt így elválni. Reménykedek és imádkozok.

 Hongkong hősége és párás levegője olyan volt, mintha 5 napot gőzfürdőben töltöttem volna. Igaz, főleg a saját levemben fürödtem. Naponta 2-3 váltás ruhának kellett a fürdőszobában megszáradni. Nem panasz…bevallom élveztem!

Eltelt 5 éjszaka a csaknem 6 nap.

Aztán ismét repülőre szálltam és hazaindultam már Wellingtonba. Nyárból a télbe érkezni nem egyszerű dolog. Kézitáskámban meleg ruhák.

A hongkongi 35 fok után Wellington napos -szellős 10 fokkal várt.