Hétfő:
Reggel angol. Jókat nevettünk, Caron is kitalált egy „játékot”, pechére mire felírta a táblára a betűket, már kimondtam a szót...No mindegy, máskor csöndben maradok.
Wendy elmesélte, hogy megszült a lánya, múlt csütörtökön hajnalban ment be a kórházba, hamar meglett a baba. Délután pedig már nála volt a család!!! (Ezt sokan elképzelhetetlennek tartanák otthon, hogy itt mennyire természetes a terhesség, a szülés és az egészhez a hozzáállás...) Most mint elmondta, kicsit sok a dolga, mert 1-2 hétig náluk laknak, így könnyebben tud segíteni.
Hazaérve szusszanás után levittem a partra a sonka „maradékot”, mely emberi fogyasztásra már nem volt alkalmas, de a sirályok „verekedtek” érte.
Gyönyörű napfény, kellemes, de messze nincs még meleg!
Hazaérve gyorsan összeraktam a vacsorát, hogy még legyen ideje állni-összeérni a főételnek: fenséges paprikás-krumpli virslivel. Aztán vártam Ivánt, aki hajat vágatni jött. Gyorsan megoldottam, és már folytattam is a konyhai munkát. Kis édesség, már Franciskára is gondolva, kukorica lisztből! A vizsgája jól sikerült, George azt kapott vacsora utáni desszertnek és ráadásul duplázott is belőle, pedig ilyet ritkán szokott... :-) Majd holnap lefényképezem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.