Miért írom? Kinek írom? Miért jó ez nekem? Kérdezik néha kedvesen, néha gúnyosan, időnként csipkelődve, alkalmanként irigykedve és „jó magyar szokás szerint” van aki beszólva - leszólva...
Egyszerű a válaszom: CSAK.
Megörökítem magamnak és persze a távol élő családomnak, barátoknak, akik kíváncsiak rám. Sosem kérdezem meg, hogy olvasta-e...
Jó időnként (nekem) visszalapozni. ha elfelejtettem egy dátumot, vagy egy esemény pontos helyét), hogy mi, hol és hogyan történt.
Nem titkoltam, hogy ez inkább egy fecsegő napló, amit egyszerűen, sallangoktól mentesen írok le. Nincs benne napi politika, nincs benne tudományos értekezés, nem célom a történelmi-földrajzi továbbképzés sem vele...CSAK LEÍROM, mi történt velem, a párommal és ha érdekes lehet másnak is, mi történik a barátaimmal-ismerőseimmel (természetesen mindez az ő beleegyezésükkel).
Miért is telnek úgy a napjaim, ahogy? Nyugdíjasként élünk, ezért magamnak-magam osztom be az időmet. A munka pedig megvár. Senki nem csinál meg helyettünk semmit. George szeret itthon lenni, az interneten olvasgatni, én szeretek csavarogni. Ezt tudomásul vesszük és tiszteletben tartjuk. Azért persze gyakran vannak közös programjaink is.
Az én naptáram jó előre van feltöltve. Minden számomra érdekes programot kiírok- bejegyzek jó előre...aztán ahogy közeledik, vagy a napján szelektálok. Az, hogy hova megyek, gyakran időjárásfüggő, de mindig elsők barátok, a lefixált meghívások.
Ebben benne van a házi/ház körüli munka, a kert, a vállalt feladatok, amiknek az időre történő megvalósításában nem engedek...Első a „kötelesség”. Ezt is a szülői házból hoztam.
Sokan ezt nem értik....és azt sem, hogy miért dolgozok ingyen, miért nem keresek fizetős munkát/állást...és egyáltalán miért élvezem az életet.
Tudom, most sokan felkapják a fejüket és megjegyzik: könnyű nekem...nekik KELL dolgozni....és gyakran bizony lealacsonyítóan kevés pénzért. Igen, ezt tudom, megértem és sajnálom is érte őket. AZ én életemben is volt olyan időszak, amikor bizony a pénz uralta a helyzetet. Kellett dolgozni OTThon, másod, harmad állásban ahhoz, hogy céljaimat elérjem, megéljünk.
Most már nem gyűjtök semmire. Beosztjuk amink van, odafigyelünk a kiadásokra és ÉLVEZZÜK AZ ÉLETÜNKET. Azt, hogy élvezhetjük nagy kiváltság, köszönet érte annak, aki mindezt lehetővé teszi!Tévedések elkerülése végett itt is be kell osztani, a nyugdíj nem aranybánya...és ha nem tudjuk a határainkat, akkor mi is siránkozhatunk. De hogy elmondjam, édesanyám sem siránkozik sosem. Mindig mondja, hogy ennyi a bevétel, ebből ezt-meg azt ki KELL fizetni, a többit pedig be kell osztani. Ezt jól megtanultam tőle csakúgy, mint George az édesanyjától! Így aztán ebben is, mint sok minden másban egyetértünk.
Ma, péntek és napsütés, de csípősen friss levegő. Azért a reggeli dolgaim után nem hagytam ki egy kis csavargást sem. Előbb a Cable car-ral a Botanikus kert „tetejére” mentem.
Innen lesétáltam, végig a főbejárathoz. Elkezdődött a tulipán virágzás.
Buszra szálltam és elmentem pár képet kinyomtattatni. Hazaérve pedig ki a kertbe, DOLOGRA. A napfény csábított, igaz, közben hol le-, hol felvettem a pulóverem.
Aztán vacsora ...Pizza sok-sok salátával...és hamarosan jöhet a rögby is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.