11.
Vagyis 2011. 11. 11. A számmisztikusok bizonyára sok mindent kiokoskodnak ebből. MI a szép időnek örülhettünk ezen a napon. Eszter a késői érkezés után korán ébredt. Reggeli, majd bementünk a városba. Nézelődés, ügyes-bajos dolgok elintézése, Gábriel meglátogatása, majd irány haza, hogy kicsit szusszanjunk, csomagoktól és meleg ruháktól megszabaduljunk, mert MELEG volt!
S ha már süt a nap és szép az idő, menjünk le a partra, séta, kavics és homok rugdosás...
Hazaérve vacsora és ha lúd legyen kövér, ismét be a városba és sétáljunk a péntek estében is.
Mire hazaértünk már majdnem 10 volt és hamarosan megérkeztek Ildikóék is. Itt következett a meglepő felszólítás, menjünk fel a Mt. Viktóriára! George jó ötlete vevőkre talált! Nem esett és nem fújt és nem is volt nagyon hűvös, így már mind az öten felmentünk a hegyre és gyönyörködtünk a város éjszakai fényeiben.
Ezek után persze nem kellett senkit sem ringatni...
12.
Ma Borka Éva várt minket vendégségbe. A reggeli készülődés után, indult a kis csapat megnézni Éva kis ékszerdoboz Galériáját. Eszter, Ildikó és Erzsébet kis ajándékot vitt Évának és nagy meglepetésre mi is kaptunk.
Mindenki egy-egy szép képet – fotókat kapott a festményekről ...
Vendéglátás finom süteményekkel, szendvicsekkel, majd fotózkodás, kerti séta és búcsúzkodás. Éva ráadásul az egyik képét az alapítványnak adományozta, ami egyrészt öröm, másrészt ellenben nagy teher, mert „HOGYAN FOGJUK ELVINNI” tört fel (már egymás között) a lányokból a sóhaj! Majd megoldják.
Évától aztán bementünk Lower Huttba a Dowse Art Museumba. Sok érdekeset láttunk és élveztük, majd lesz belőle egy album, ha lesz időm...
EZ után visszatértünk Wellingtonba és előbb a turisztikai központba mentünk, hogy lefoglalják a jegyet a jövő hétre. Céljuk Rotorua megtekintése. Az útvonal majd Napier,Taupo, Rotorua, és vissza repülővel jönnek.
Mire elintéztük, mehettünk a Te Papa Múzeumba. Itt is eltöltöttünk bő két órát, mondván, hogy majd még visszatérünk! ... és elindultunk hazafelé. Még Esztert is bevittük az „arany WC-be” és jót nevettünk a fotózkodások alatt.
Hazaérve George alkotta a vacsoránkat. Szerencsére mindenkinek ízlett – és éhesek is voltunk...beszélgetés és nagy nevetések után mindenki elvonult erőt meríteni a holnapra.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.