21. hétfő
MI erre a napra kimenőt kaptunk a vendégektől. Reggeli után ők bementek a belvárosba. Így alkalmuk volt megtapasztalni, hogy milyen is a szél...amikor igazán fúj! 130 km-es széllökéseket élvezhettek. Erzsébetet néha meg kellett fogni, hogy nehogy véletlenül elfújja! Közben elmondásuk szerint múzeumban, galériákban, üzletekben jártak. Ebédeltek is.
Kora délutánra kisütött a nap, kellemes meleg lett, így én is kimentem a kertbe. Dolog mindig akad...
Késő délután volt mire hazaértek. Már nem kívántak vacsorázni, így mi kettecskén tettük azt.
½ 8-ra a közeli iskola halljában volt egy rendezvény, mely már régóta szerepelt a naptáramban. Mivel őket is érdekelte együtt mentünk el. Michael McCormack, ír származású festő, 10 éve él Wellingtonban és ennek apropója volt, hogy egy kis előadást tartott magáról, képeiről és a jelenlevőknek akik elsősorban a „Wellington Southern Bays Historical Society Incorporated” tagjai voltak.
Minket, váratlan vendégeket is kedvesen fogadtak. Igaz, Eszter már hamarabb haza akart menni, de a végén nem bánta, sőt élvezte a kötetlen beszélgetést, a kedves vendéglátást, az invitálást a teára, kis finomságok (valószínű tagok hozta) kóstolóra.
Hazafelé már ismét esett...s a nap végére mindenki elvonult.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.