23. Hétfő a wellingtoniaknak szabad nap, egyfajta ünnepnap. Ez több látogatót is ígért a kiállításra. Így odamentem délre, előtte még beugrottam Lilikéhez a kórházba. Nála a helyzet változatlan.
A kiállításra szép számmal jöttek érdeklődők, és persze azok is megnézték a képeket, akik a Colonial Cottage látogatására érkeztek.
Kellemesen telt a délután, majd hazasétáltam. Következhetett a vacsora és a pakolás...
...mert a festő kedd reggel érkezik, ki kell üríteni az étkezőt. Meglepően gyorsan kirámoltunk!
24. kedd
A festők megérkeztek...s munkához láttak.
12-re ismét a Múzeumba mentem. A délután kicsit lazán indult, de aztán szinte folyamatosan érkeztek a látogatók. Ide teszem a képeket azokról, akik engedik a fotózást is.
Mielőtt indultam volna, megkaptam A MACSKA Magazint, és vittem is magammal. Szabad perceimben olvastam, egyszer csak felnézek és egy cica van az ajtóban! Gyorsan letettem a lapot és kimentem megsimogatni, elment kicsit, de nem szaladt el...Gondoltam, akkor egy fotót is készítek a cicásoknak!
Hazafelé séta és ezzel a fantasztikus emberrel találkoztam. Láttam már máskor is, akkor szorgosan rollerezett, de most dombnak felfelé csak tolta. Elmondta, hogy 67 éves és még dolgozik minden nap! Megígértem neki, hogy megkapja kinyomtatva a képet!
Itthon az étkező már mázolva fogadott, de a színét majd holnap fogja megkapni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.