Mozgalmas napok
03. péntek
Ma vendégeskedünk. A délelőtt kis takarítás, előkészítés... és a nap a készülődéssel telt. 5 után Gabrielékért George indult volna....de az autó NEM-et mondott. Valószínű nyitva maradt az ajtó, mikor a léceket pakolta...és aztán az aksinak is elszállt az energiája pár nap után.
Gyors szervezés...és meghívtuk Alant is, hogy hozza el Gabrieléket s ha már itt van, maradjon vacsorára ő is. Minden jó, ha vége jó, az aksit Alan kocsijáról még bebikázták, kicsit töltötték is...
A vacsora elfogyott. , menü: tavaszi karalábéleves (Bandi adta a friss karalábéfejeket) , rántott csirke rizi-bizivel, uborka salátával és habos süti éva módra. A kis Ariel sokáig a TV-n a rugbyt nézte...Én nem értek vele egyet, de nem az én gyerekem.
Kellemesen telt az este...
04. szombat
Zsuzsi reggel 8-ra jött értem. Irány Martinborough a nagy vásár. Az idő kicsit szomorkásan indult, itt esett. Reménykedtünk, hogy ha átmegyünk a Rimutaka-n akkor ott megváltozik...
Így is lett, mert bár borongós volt, csak szitált, de nem esett és kellemes sétáló, nézelődő idő lett. NAGY volt a vásár. Nagy volt a forgatag. Sok látnivaló, érdekességek és szépségek... Élveztük mindketten a napot, s a kutyák is nagyon rendesen viselkedve járták az utat velünk.
Hazaérve kiderült, hogy George mégsem készített vacsorát (amire én számítottam), így még elmentünk vásárolni és hoztunk vacsorára egy sült csirkét.
Végig izgultuk a rugby7- meccseit. Gyöztes lett NZ így itt mindenki boldog.
05. vasárnap
Lehet, hogy a sült csirke az oka...(nekem megmozgatta a belsőmet), de George délelőtt nem érezte jól magát, így aztán lefújtam a városba menés programomat...maradtam itthon. Vérnyomása rendben...de közérzete nem jó... Szerencsére egy kiadós ismételt alvás után már minden rendben lett nála. Nem tudjuk, hogy vajon mi lehetett az ok... Én a csirkére gondolok...
Délután lesétáltam a partra, bementem az Education Centre-be, Julienne kitette a kiállítási plakátomat, s ha már ott voltam lőttem pár képet is.
AZTÁN már csak vacsora, TV.
06. hétfő
Ünnepnap, a Waitangi Day és program a városban. Ezért aztán 9-kor buszra ültem és belevetettem magam az eseményekbe. Nagy felhajtással rendezett prógramok, melyre a külképviseletek vezetői is hivatalosak voltak. Ismerősökkel is találkozva telt el a pár óra...és persze a fotózást nem hanyagoltam.
George-dzsal randevú 12-kor és már együtt elmentünk Upper Hutt-ba, mert ezen a napon az Orongomai marae nyitva lesz, megnézni szeretném és természetesen megörökíteni.
Így is történt. Szép marae, szép házzal gyönyörű faragásokkal.
Nem maradtunk sokáig, mert már minden ételt eladtak A hangit jegyre árulták s az már elfogyott. Ezért aztán bementünk Lower Hutt-ba megebédelni, mert mindketten nagyon éhesek lettünk.Remek ételt kaptunk, a látvány is pazar volt, de az ízek is.
Hazaérve én még átsétáltam Bandihoz és Marikához, elvittem a hortenziát neki, hogy ültesse el...és kicsit beszélgettünk. Hazaérve vacsorát már nem kívántunk de a frissen sült kenyérnek egyikünk sem bírt ellenállni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.