Vagyis:  miért is lettem állampolgára Új-Zélandnak?

Mivel többen megkérdezték, sokat gondolkoztam rajta, most leírom.

Mikor először kijöttem ide én itt az első perctől OTTHON éreztem magam. Kijöttem körülnézni, amolyan háztűznézőbe,  megtapasztalni az itteni életet, a nyelv nemtudása ellenére is itthon voltam.

Az emberek kedvesek, az utcán mosolyognak, nem akarnak eltaposni és nem nevettek ki bugyuta próbálozásomat a nyelvvel...SŐT biztattak, dicsértek és elfogadtak olyannak, amilyen vagyok...és általuk, azt érzem  egyre jobb lettem.

Emlékszem az otthoniak arcán fura mosoly suhant át, amikor hazamenve azt merészeltem mondani, hogy én otthon éreztem magam és hogy kicsit kiwinek is születtem, ezért visszamegyek és ott fogok élni! Mondtam ezt annak ellenére, hogy tudom és vallom, hogy én itt is magyar vagyok és magyar is maradok!

Természetesen mindehhez az is kellett,  (ami  a legfontosabb láncszem  ebben), hogy George és köztem ideális a kapcsolat, egymást kiegészítve , támogatva, segítve élünk. Hasonlóan gondolkodunk és cselekszünk.

Ebben az országban, annyi különböző nemzetiségű ember él. Ebben az államban, ahol minden ember egyelő, ahol tiszteletben tartják a másik nemzet kulturáját, szokásait, ahol senkiből is lehet valaki és segítik, ahol az igyekvőket támogatják,  jó élni. Persze mindezt senki után nem szórják kétlapáttal, utánam sem.... Mindenért tenni kell, mindenért dolgozni kell, mindent csinálni, és főleg akarni kell.

Mikor még "csak" állandó lakosként már választottam, és választhattam, hogy milyen kormányt, milyen polgármestert akarok, akkor büszke voltam ezekre a jogaimra.  Már állandó lakosként is úgy bántak velem, mint egy állampolgárral! Szinte minden megilletett, amit az állampolgárait! Ennyi év után pedig úgy éreztem, hogy ahol engem elfogadtak, ahol így bánnak velem és gondoskodnak rólam, annak az országnak én büszkén leszek állampolgára, (természetesen megtartva a magyart is! ) ha elfogad. 

Pár hónapja szántam rá magam erre, hogy igen, adjuk be a kérvényt. (Azt is tudnotok kell, hogy ez nem megy ingyen...) Izgultam, mert környezetemben többnek nem sikerült első próbálkozásra. Sokan az állandó lakos-i címet is csak több év után kapták meg, vagy még akkor sem... DE most mondjam, hogy nekem az is, ez is gördülékeny volt? Már az elbeszélgetés alkalmával is meglepő simán ment minden. Aztán emlékszel? Egyszer írtam: "Levelet hozott a posta, Mikulási ajándékot fogok kapni".

Boldog voltam és az eskütételkor büszke is. Magyar jelzésú ruhadarabban mentem, magyar maradtam, de kiwivé is váltam.

Nagyon jólesett ismerőseim gratulációja, érdeklődése és nagyon rosszul esett, hogy a barátnak hittek hallgattak és kicsit eltűntek....