Hétfő , ünnepnap ezért Ildikó és Gyuri nem dolgozik. Elvállalták, hogy megmutatják a várost, elvisznek olyan helyekre, ahol nem-vagy nehezen megoldható egyedül. 11-re értem jöttek. Velük volt Ildikó édesapja is, aki már szintén itt él Amerikában. Mint kiderült, Loncika ragaszkodott egy ebédmeghiváshoz, igy aztán először hozzá mentünk. Pezsgővel várt minket...
... és aztán a finom leves, rántott csirke, kávé és elindultunk.
Természetesen a Golden Gate hidon is átmentünk,
Mögöttünk a város..és wellingtoni időjárás széllel:
Aztán keresztül-kasul a városon. Kedves tengerparti sétálóutcákon... művész negyedben, megnéztünk gyönyörű villákat. Elmentünk a kilátóhoz, ahol olyan magasra nőttek már a fák, hogy a telepitett látcsövek csak a fákat nézik...
Aztán jött a Városháza, Operaház, magyar 56-os emlékmű
(igaz, csak rácson keresztül láthattuk a munkaszüneti nap miatt) és még sok-sok minden... majd lassan képekkel megmutatom.
Végül elmentünk vacsorázni a Pier 39-ben levő Baba Gun –ba! A kilátás csodás...
...ráláttunk a börtönszigetre, mesés naplemente és a hid látványa csak tovább emelte a fantasztikus vacsorát. Hatalmas adagokat hoztak. Mi nem is tudtuk megenni ( Ildikónak hazavihető csomag lett belőle). Desszertet is kért Ildikó, de mondtuk, csak egyet, és majd kicsit eszik mindenki belőle, mert tele vagyunk, de kell az emésztéshez egy kis édesség... NO EZ A KICSI akkora volt, hogy négyen nem tudtuk megenni!!!! Finom volt, de egy kisebb torta méretű parfé.
Innen aztán már hazahoztak, elbúcsúztunk ... de úgy gondolom, hogy ez a kellemes új ismeretség ezzel nem fejeződött be. Következhetett a zuhany és az ágy...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.