A naptár tele programokkal, csak választani kellett és megtalálni a "helyes" sorrendet.
Elsőnek a Newton Peoples Marketra mentem. Itt nagyon kevesen voltak, hiába az erőlködés, nem akar beindulni...Azért ha már ott voltam kitettem pár képet, képeslapot, könyvjelzőt. Rövid két óra alatt még "sikerem is volt". Vettem is és eladtam, s nem mellesleg beszélgettem ismerősökkel.
12-re hívtam George-ot, hogy már majd együtt menjünk a börtönbe. Igen oda, de most nem látogatni, hanem NÉZELŐDNI...ahol anno már jártunk a hegyen, most is oda mentünk. Már bezárták, a rabokat elszállították, hamarosan lebontják és ma pár órára kinyitották az érdeklődők előtt. Rengeteg ember volt kiváncsi, az autók és a gyalogosok is "hosszú-tömött sorokban" araszoltak a hegyre. Még a bejutáshoz is sorba kellett állni. Nem mindennapi látvány, sorban várakozó emberek, hogy BEMEHESSENEK A BÖRÖNBE!
Hát egészen más volt így látni, mint amikor látogattunk ott valakit. Akkor nem lehetett fotózni, most szorgosan csattogtam, egyszerre nem is tudom feltenni a képeket, de majd itt megnézheted - folyamatosan töltögetem.
Ezen a képen pedig egy-egy cellában vagyunk...mely nem volt híres a komfortosságáról.
Ezután Lyall Bay-re mentünk remélve, hogy még látunk valamit a homokvár építésből. Azt ellenben úgy gondoljuk, elmosta a dagály, mert nyoma sem volt. Ha már ott voltunk megnéztünk egy új kis galériát. Volt pár érdekes alkotás, de sajnos az árak is azok voltak. Egyiket-másikat boldogan hazahoztam volna.
Ezután a Hobbit falu következett a Waitangi Parkban. Volt pár érdekes-szép dolog, az árak is azok itt is, mint mindenhol, de valahogy most kicsit csalódtam, többre számítottam. AZ idő ellenben szép napsütéses volt, így aztán sétáltunk, nézelődtünk egy kellemeset...
Hazaérve már jöhetett a vacsora és a TV műsor.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe: