BIZONY a cím nem vicc...

Kezet fogtam a leendő királlyal! Valóban!!!

....és most elmesélem, hogy miért is gondoltam azt pár óráig, hogy nem fogok egy darabig kezet mosni…

Ma reggel Wellingtonba érkezett William herceg, Erzsébet angol  királynő - aki Új-Zéland uralkodója is egyben-, unokája. Mivel több nyilvános programja is volt, gondoltam, készítek pár képet én is a fogadtatásáról, s ha lehet róla is.

Nagy nap ez az életemben, egy egyszerű földi ámde KIVÁNCSI „halandó életében” :-)

10 után indultam be a városba. A felhő a háztetőnkön és apró szemekkel szitált is. Nem a legbiztatóbb.

A Basin Reserve után láttam, hogy a balra kanyarodó út le van zárva, így gondoltam, hátha még a Világháborús emlékműnél vannak, gyorsan leszálltam. Mire visszaértem a kanyarhoz gyalog, kiderült, hogy éppen vége lett az ottani ceremóniának. Nem is mentem tovább, hanem irány ismét a buszmegálló és felszáltam egy érkező buszra. (Miért busz? Mert a busz ingyen van nekem  és ebben a helyzetben a városban LEHETETLEN lenne parkolót találni!!!)

A belvárosban már csak lépésben haladt a busz is,  ezért jobbnak láttam, hogy még a Vodafone épületénél  leszállok.  Séta a most átadásra kerülő Legfelsőbb Bíróság épületéhez, mert hogy oda várják a herceget.

 Ott már szép számmal voltak emberek és meglepően magas létszámmal a rendőrök és füldugóval , melynek spirálban csavarodik a szára”  sétáló civilek… A kordon felállítva az épület köré és odaérve az is kiderült, hogy a hervceg és kisérete – a teljes új-zélandi „vezérkar"  már bent van az átadási ünnepségen. Lehetettt nézelődni, érdeklődni, hogy hol a legcélszerűbb megállni. Sikerült elég jó helyen találnom. Közben mellettem egy pasi kétszer egymás után elájult….de ragaszkodott ahhoz, hogy marad…Ja, hogy miért is, mert addigra szikrázó napsütés lett, MELEG, perzselő napsütés! A jóember is három réteg vastag cuccban álldogált. Persze aztán nekivetkőzött, mindenéből csavarni lehetett a vizet.

Aztán az épületből kisétált a herceg és mindenki aki akkor éppen vele volt.

Nagy meglepetésemre William egészen a kordonig sétált és boldog-boldogtalannal beszélgett, mosolygott és kezet fogott, fotózkodott.

Így én is azon boldogabbak közé tartoztam, aki közvetlen köztelről fotózhattam és aztán kezet is foghattam vele!

Igaz, előbb fotóztam, majd a jobb kezem nyújtottam, aztán persze bosszankodtam, hogy nem tudtam mindezt lefényképezni.

De egészen közeli fotókat azért igen. Azután még sétáltam egy kört…és egy rést észrevéve, már közelebb kerültem …

Ekkor már azt sem hagytam ki, hogy most bal kezemet nyújtva jobbbal egy fotót is készítettem!

Itt az én kezem fogja William herceg és mosolyog a fura helyzeten. Igaz, nem nézett a kamerámba.

Most mit mondjak, azért nagyon jólesett . Csinos, magas, kedves, közvetlen…

Az meg, hogy ezek után majd elmondhatom, kezet fogtam egy leendő királlyal…. Lesz mit mesélni majd az unokáimnak is (mert remélem egyszer azok is lesznek).

Ez a nagy mosoly –kézfogással- a mellettem tolószékben ülő kislánynak szólt! Micsoda örömet okozott annak a gyereknek!

Aztán persze azt sem hagyhattam ki, hogy kezet ne fogjak Új-Zéland miniszterelnökével John Key-vel, aki kicsit elárvulva, sokkal kisebb figyelemmel kisérve, a kordonnál alkalmat adott a fotózásokra.  

Egész úton hazafelé azt mondogattam (mint ahogy még sokan ezen a napon), hogy majd sokáig nem fogok kezet mosni, de sajnos nem tudtam megtartani.

Hazaérve ugyanis irány kert, kihasználandó, hogy meleg van,  süt a nap és a pár esős nap után minden gaz háromszorosára nőtt. Így kénytelen voltam kezet mosni…

DE a fotó megmarad, a ma készült képeket majd valószínű beteszem egy Picasa albumba is. IDŐVEL…

Nagy nap ez egy földi „halandó életében”, így az enyémben is!