Vasárnap ….és igen, velem mindig történik valami.
Korán reggel még a háztetőn volt a felhő, és sűrűn szitált a "víz". Aztán 11 –kor mégis elindultam. Igaz, hogy a piacra készültem, de már a buszmegállóban tudtam, hogy még előtte „eltérülök”. Ott vettem ugyanis észre a kis plakátot, hogy a Zöldeknek lesz egy rendezvényük, a Frank Kitts Parkban, a Save the planet picknik.
Ezek után persze leszálltam a buszról a belvárosban, hogy majd átsétálok a Civic Squere -n. Ott aztán meglepve tapasztaltam, hogy ma tarthatták meg a tegnap elmaradt Gay & Lesbian Parade-t, vagy talán csak annak a Fair részét.
Tegnap ugyanis zuhogott. No, itt ugyan nem sokat időztem, de egy - két érdekes képet készítettem. Pl. az énekesnőről is, akinek fantasztikusan jó ének-hangja volt, igaz, oldalról fotózva nem mertem volna tűzbe tenni a kezem nőiességét illetően ….nézz a cipőre …
Azt azért el kell mondjam, hogy itt sokkal toleránsabbak az emberek velük és a mássággal szemben.
Innen tovább a Frank Kitts Parkba mentem. Az idő mintha kezdett volna kipendülni. A téren nézelődtem, mert egy-két kirakodás is volt és ismerős arcokat is láttam. Ott volt Russel Norman a Zöld párt egyik vezetője, országgyűlési képviselő és aztán egy ismerős arc tűnt fel a színpadon. Először nem voltam biztos a dolgomban. Körbesétáltam, fotóztam, aztán megérkezett a válasz a hangosbemondóból: Ezen a napon a DJ szerepét (a magyar származású) Tánczos Nándor, a zöldek volt országgyűlési képviselője tölti be. Amiért bizonytalan voltam, az a frizura! Nándorhoz az évek során hozzátartozott a rasta haj. A térdhajlatig ért már neki!!! Most rövid hajjal egészen megváltozott. Beszélgetésünkkor elmondta, hogy jól van mióta nincs a Parlamentben, és hogy a kislánya Pirimaya a szegedi nagymamánál töltötte a karácsonyt.
Ugy-e milyen érdekes? Tegnap még csak beszéltem róla, ma pedig már képben is vagyunk… és képen is van. Persze ehhez elengedhetetlen, hogy a kamera mindig a kezemben legyen.
Mindezek után nem felejtettem el, miért is indultam, friss zöldség, gyümölcs is került került a szatyromnba és irány haza. A busszal szerencsém volt, éppen a megállóban volt, mikor odaértem. Itthon azán már a szokásos tevékenység, és vacsora.
George volt a főszakács és most azt is megmutatom, mit kaptam vacsorára.
Egyik kedvenc kínai kajánk, egy pohár borral. Megsúgom, hogy ma nem bírtam megenni…
...és itt a vége fuss el véle :-) Vagy mégsem?
Ha mesét szeretnél hallgatni, ma felkerült ide egy új mese :-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.