Korán reggel hiába váruk Zsuzsát, mégsem jött be a CD-ért és a letöltésekért. Ezért aztán 9-kor elindultunk a nyugati part felé. Az irányt Te Anau, de előbb még mecsodáltuk a gyönyörű fényeket, a szalmabálákat itt délen és rövid autózás után megálltunk Rivertonban, mert gyönyörű felhők-fények voltak és egy szép kis múzeum is.
Még egy megállót „engedélyeztünk magunknak: Te Waewae Bay-nél. Csodás látvány és fantasztikus távlatok tárultak szemünk elé.
Ezután egy öreg híd, a Clifden Suspension Bridge késztetett egy kis megállásra minket. Aztán egy villanásra az autóból lencsevégre kaptam a vízierőmű útról látható részét. Ez az erőmű arról is „híres”, hogy valamikor az építése során még George is zenélt itt, akkor mint hivatásos zenész élte mindennapjait. Te Anauban derült ki, hogy jócskán vissza kellene mennünk ahhoz, hogy megnézzük belűlről is az erőművet. Azt már nem vállatuk, helyette befizettünk egy hajóútra.
Ahhoz, hogy a hajóra szálljunk fel kellett még menni autóval Te Anau Downs-ig. Akkor ért a meglepetés, hogy ott bizony a parkolón és a „majd” induló hajón kivül semmi nem volt. Ez csak azért esett nagyon zokon, mert úgy terveztem, hogy itt fogok kávézni. A hajónk pontosan indult, előtte nem sokkal befutott egy (hatalmas hátizsákokkal, pakkokkal és túrafelszereléssel megpakolt) csapat is.
2 órakor elindultunk és végighajózott velünk a Te Anau tó legészakibb csücskéig. Meseszép táj csodáján még az sem vont le, hogy bizony az idő nem volt kegyes hozzánk, ezért a képek gyakran olyanok, mintha fekete-fehér felvétel készült volna. Kikötés után a csapat nekivágott az erdőnek, a vadonnak. Mi pedig ekkor tudtuk meg, hogy a visszaútra 2 órát kell várni. Erről elfelejtett tájékoztatni minket a kislány, akinél a „hajókázásra” vettünk jegyet. Ekkorra az eső is eleredt, kikötés helyén semmi nem volt. DE felvilágosítottak, hogy sétálhatunk 2o percet az erdőben és ott lesz a „Glade House”. HA már itt vagyunk, akkor egy életünk, egy halálunk, elindultunk. Milyen jó...hogy nem féltünk a kis esőtől!
A „sétaúton” a szorgosan csepergő esőben, az esőerdőben jött a CSODA. Gyönyörű zöld minden, fantasztikus mohák mindenfelé, kidőlt fák, melyek táptalajt adnak más növényeknek. Csillogó csöpögés, és mohák, páfrányok, őshonos növények legkülönbözőbb fajtái.
Meseszép zöld és nem győztük kapkodni a fejünket és csodálni ezeket a szépségeket. Még az eső sem zavart, mert szerencsére hideg az nem volt. - MILFORD SOUND-ba csöppentünk. A Glade House-hoz érve tudtuk meg, hogy az egyfajta tábor, ahol megpihennek a túrázók, indulnak és érkeznek a csoportok, vagy az egyedüli megszállottak. Itt a vándor „ingyen kávét-teát” kap. A nagy túrák ára bizony elég borsos. Szezonban pedig több hónappal előre kell már gondolkodni, mert a túra sorátn a hálóhelyek száma miatt a résztvevők száma is behatárolt és csak annyian mehetnek! Naponta csak egy csoport indulhat. Ittunk egy kávét, teát. Kicsit szusszantunk, majd elsétáltunk a hídig, amely a gyors folyású hegyi folyón ívelt át.
Mesés volt látvány fantasztikus hely, a hatalmas hegyek között, itt ahol egy évben több mint 7, nem tévedés HÉT méter eső esik! Ennek ellenére a vízesések most csak picit csörgedeztek, a látvány kevésbbé volt különleges mint - gondolom én -, egy-egy nagy eső után.
Visszaérve a hajóhoz még ott is ittunk egy-egy teát és következett a visszaút. A látványt fokozta az időnként előbukkanó napfény és az ismétlődő szivárványok látványa! Volt, amikor kettő is volt egymás mellett. Visszaérve az autónkhoz már ismét sütött a nap, visszamentük Te Anauba, megvacsoráztunk egy kinai étteremben és tovább indultunk északnak.
Tervünk nem volt, de a térképen Kingstont néztem ki, hogy talán ott kellene aludnunk. No, ez nem bizonyult jó ötletnek. Egyrészt messze volt, másrészt nem volt jó ötlet, hogy itt lehet egy Motelben aludni, mert mi nem találuk meg a sötétben. Igy aztán mentünk tovább Queenstownba. Már sötét este volt, igy csak a fényeket láttuk, majd sokadik próbálkozásra találtunk egy nyitva levő szállodát, (némely motel érdekes módon már nem tartott nyitva portát!) és szabad szobát Heartland Scenic Hotelben. Felcuccoltunk a szobánkba, és vizszintesbe dőltünk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.