Mivel most sincs korai ébresztő, ezért kényelmesen elkészültünk, összepakoltunk és indultunk tovább észak-nyugat felé. A következő megállónk a gyors folyású folyóban motorcsónakkal lavirozókat néztünk, majd Arrowtonwn következett. Itt megnéztünk először a kinai telepesek kicsi kunyhóit, szedtünk néhány szép követ és utána sétáltunk a városka vadnyugatot idéző utcáin,(ahonnan én kitiltanám az autókat!). Folytattuk utunkat tovább észak felé.
Egyszer csak megérkeztünk ahhoz a helyhez ahol az 1880-ban épült hidról ugorhattak bungy-val a bátrak és azok, akik erre spóroltak. ...mert bizony nem olcsó a dolog (legalábbis az én szememben). Egy ugrás $ 175, a második olcsób…hmmm. NO persze nem érzeztem egyébként sem késztetést arra, hogy ugorjak. Ha nagyon ugorhatnékom lett volna az ára engem biztos, hogy visszatart. Megmérik a bátrakat és a súlyuknak megfelelő kötelet kapnak! Mindenesetre szerencsénk volt és néhány bátor fiatal és kevésbbé fiatal ugrását is megnézhettünk Háááááááááááááát nem mindenki ugrott első lendülettel. Volt, aki percekig meditált, hogy tegye-ne tegye… Mindenesetre volt olyan is, akinek még a feje is belekerült a (gondolom jéghideg) vizbe.
Aztán ismét mentünk tovább. Hegyek folyók, vizesések, kanyargós és egyenes utak, különleges fények, rohanó felhők és olyanok is, amik megpihentek a hegycsúcsokon és a fák között. Aranyásók kis kunyhói. Hegyek, folyók és tavak.Meleg, párás levegő és szép napos idő. CSODÁS látvány, egy-egy fotó nem is igazán adja vissza mindazt a látványt!
Kiérve a nyugati partra Haast után, különleges látvány fogadott, sok-sok méteren keresztül uszadékfából kövekből készült alkotások voltak a beachen....mondhatom lenyűgöző volt! Ha nem igyekeztünk volna a hegyekbe, akkor bizony órákat el tudtam volna itt tölteni! No, majd legközelebb, egyszer talán.
Aztán ismét csak mentünk és mentünk...mignem különleges látványosság tárult szemünk elé ismét. Melltartók tucatjai a keritésen! Természetesen pár percet erre is szántunk. ...és a csodás naplemente fényei is megérdemeltek egy megállást.
Mire Fox Glacierre értünk már erősen szürkült és felhő borított mindent. Szállást itt nem találtunk megfelelőt, így a kezdődő sötétség ellenére továbbmentünk Franz Joseph-re. Mire átértünk a három hegyen már ránk is sötétedett. Megtaláltuk annak a hotelnak a társát, amelyikben Queenstown-ban is aludtunk. Szobát is kaptunk, igy aztan megnyugodva, könnyű vacsora után lepihentünk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.