13. nap
Ébredés, reggeli, csomagolás és pakolás után George még megnézte kedvenc Tv műsorát (vasárnap 9-10). Addig elmentem a környéket bejárni, pár szelet kenyérrel a kacsáknak kedveskedtem, majd kicsit tovább. A legnagyobb meglepetés a gyönyörű Queens Gardensban ért. Miközben szorgosan fotóztam a szépségeket, érkezett egy pár kerékpárral és hallom, hogy a férfi mondja, hogy "ott az a nő, akinek a kőkertje van Island Bay-n". Kiderült hogy ők is ott laknak és megismertek :-) Kicsit beszélgettünk. Most kerékpártúrára indultak a környékben. Visszamentem a motelba, ahonnan már George-dzsal együtt mentünk még várost nézni, hogy legalább a belvárosban kicsit "képben" legyünk.
Az idő pompás volt, perzselő melegen sütött a nap. Arra gondoltam. hogy menjünk, és majd útközben meg-megállunk és legfeljebb majd Pictonban sétálunk még nagyot az indulás előtt. (Sajnos ez, mint később kiderült, rossz ötletnek bizonyult.)
Elindultunk Nelsonból, meg-megállva...gyönyörű tájak ismét, csodás hegyek-völgyek, folyók.Aztán egy kisvároskában egy érdekesre-szépre festett házak, üzletekkel:
Majd egy hosszú kerítésre ismét sok-sok pár cipőt aggattak az arra járók. Meglepően jó állapotban levők is voltak rajta!
Aztán ahogy közeledtünk Pictonhoz egyre jobban beborult, egyre gyakrabban esett és egyre inkább hűlt a levegő. Mire megérkeztünk Pictonba, ott már jeges-hideg déli szél fogatott minket.
Rövid sétát az "esőszünetben" azért tartottunk. Aztán visszavonultunk az autónk védőszárnyai alá és VÁRTUNK.... Vártuk, hogy behajózhassunk, hogy hazainduljunk.
Az eső egyre jobban estett, a szél fújt, de sor került e behajózásra és végre elindultunk. A biztos elhelyezkedést választottuk, a hajó közepén, így a billegést kevésbbé érezzük. Igazunk lett, mert körülöttünk néhányan zacskóval kézben mászkáltak, egy nőt láttunk a "betegszobába" vinni. A mellettünk ülő pár hölgy tagja is kissé pánikosan, tengeribeteg lett. Szegény egyébként is asztmás volt. Szerencsére nagyobb baja nem lett.
Kikötöttünk, hazaértünk. Cicánk nem győzött nyávogni nekünk, gondolom, panaszkodott, hogy olyan sokáig egyedül hagytuk. A szomszéd etette, de a simogatás elmaradt...(nem a szpmszéd miatt, Coco senkivel nem barátságos) Még éjjel is nyávogott, mintegy kérdezve, hogy ott vagyunk-e? Sosem nyávogott még ennyit!
Kirándulásunk mérlege: utaztunk az autónkkal 2700 km-rt. Hajóztunk kis és nagy hajóval. Én még repültem is helikopterrel és gondoláztam (a levegőben). Az, hogy mennyit sétáltunk azt nem tudom számszerüsíteni.
Az időjárás kegyes volt hozzánk. Télre, húvösre készültünk, helyette nyáriasan meleget kaptunk. (kellemes meglepetés. Fordítva sokkal rosszabb lett volna!)
Eljutottunk a Déli sziget legdélebbi csücskére és a magas hegyekbe is. Óriási távolságok emberi élet jelenléte nélkül, a háborítatlan természet és a meseszép tavak és folyók. Boldog vagyok, hogy sikerült kicsit megismernem ezt a csodás világot. George sofőrködése mellett zavartalanul gyönyörködhettem mindenben. Köszönet neki érte!
Most már április 11. egy hétbe telt, míg bepótoltam a két hét írnivalóit.
Ezalatt az egy hét alatt volt már Fészek, voltak vendégeink, Zsófi és Zsolt. Ami még történt, hogy színházban is voltunk. A Miss Saigont néztük meg! Remek előadás volt, kellemesen éreztük magunkat. A hét gyorsan eltelt és jövő héten folytatódik az átlagos megszokott életünk és írhatom a Hírmondót.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.