Reggel a postáim olvasásakor jó érzés volt olvasni a véleményeket a rádió-riporttal kapcsolatban. Ez is gyerekcipős, de mégis jólesik, hogy érdekesnek találéták, akik meghallgatták.
Aztán képek válogatása következett és a "betegnek szánt körözött" elkészítése, mellette a vacsora előkészítése után irány a kórház.
Mivel most a Kenepuru kórházba kellett menjek Tawa-Porirua-ba (Bandi öreg barátunkat átvitték oda), előbb irány a belváros.
Felszállva itt a buszunkra, a mindig kedves, türelmes és mosolygós sofőr egy meglepetést is okoztott. No, nem nekem, hanem a buszon utazó (nem síró, nem kiabáló) gyerekeknek! Az egyik megállóban kiszállt a helyéről, szép kis dobozkával körbejárt és cukrot osztogatott nekik! Hihetetlen, de ilyen van :
Hát nem aranyos???
MÁS:
Éppen most van a Tv-ben az a pasi akiről a hír bejárta a világot (olvastam magyar újságban is). Mesél arról, hogy miért állt meg a sztriptíz bár előtt (várt valakit, akit vitt az autóval és miért aludt a gyerek az autóban, mert mentek haza egy másik városba...SZóval nem minden úgy volt, ahogy felfújták az újságok! Egyébként egy nagyon rendes pasinak látszik.
Vissza a mához. Bent a városban még volt arra időm, hogy kinyomtattassak képeket, most jó volt már a masina és felhasználtam a bónuszom :-) Aztán mentem tovább. A kórházba érve Bandit úgy találtam, hogy aludt, s amikor felébredt és megismert, az első kérdése az volt:
- HOZTÁL VALAMIT ENNI?
Aranyos volt, mert pillanatok alatt, mondhatnám türelmetlenül ette meg a friss kenyeret a friss körözöttel, melyben pépesítettem a hagymát is. Most minden gond nélkül ette, nyelte, és csak azt sajnálta, hogy nincs több. Igaz, nemsokára hozták az ebédet és még azt is bepuszilta a segítségemmel. Utána azt mondta, még mindig éhes...Ebből azt vontam le, hogy jobban van! Délután visszavitték Waikanae-ba, így aztán csütörtökön meglátogatjuk, már ott az otthonban.
A kórházból a busszal elmentem Poriruába, benéztem a Pataka Múzeumba. Megnéztem pár érdekes kiállítást. Aztán vissza Johnsonville és haza...Kicsivel elmúlt 3 mire ismét itthon voltam. George már aztgondolta, hogy elszalasztottam az "utolsó buszt", amivel a csúcsforgalom előtt ingyenesen hazajöhetek :-) DE NEM, ügyes voltam.
Itthon aztán kis kert, levelek megírása a gyerekeknek...postázás. Vacsorára befejeztem a lencsefőzeléket, és a maradék pörkölttel megettük. Nagyon finomra sikeredett. :-)
Innentől kezdve már csak a napló, Tv marad...és lehet lazítani.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.