Szerda és reggel, levélolvaás. Nagyon örültem, hogy a budapesti gyerekek meghallgatták a rádióműsort és magam elé képzeltem a csillogó szemeket! Igazán megérdemlik a dicséretet, gyönyörűen rajzolnak!!
A reggeli rutinfeladatok után irány a belváros. Előbb fotók ügyében, majd a Japán nagykövetségre mentem.
A The Majestic Centre 18. emeletén levő nagykövetség adott otthont annak a fotókiállításnak, amit meg akartam nézni. Előbb a hivatalos "átvilágítás" a biztosnági őr részéről, majd részletes magyarázat (szintén tőle) a kiállításról, arról, hogy milyen sorrendben ajánlja, hogy nézzem meg a képeket, és aztán meghívás egy zöld teakóstolóra. Mindez lelkesen, kedvesen egy kiwi fiatalember által.
Miközben nézegettem az igen csak érdekes képeket, egy úr jött hozzám beszélgetni. Érdeklődött, hogy hogy tetszik, hogy jártam-e már itt ...és beszélgettünk mindenféléről a végén. Magy meglepetés volt számomra, amikor névjegyet cseréltünk kiderült, hogy Ő a Japán Információs és kulturális központ igazgatója! (A másik meglepetés este ért, amikor kedves e-maillel jelezte, hogy megnézett pár fotóimat a Google Earht-ön és tetszettek neki! Sok érdekes részletét ismerte meg a városnak!)
Ha már az épületben voltam persze a fotózást sem hagytam ki. Bentről kifelé is sikerült hármat kattintani a városról.
Az első az öböl és Oriental Bay felé.
A második a város-belváros felé.
A belső terekről is készült pár kép a"földszinten", ebben az albumban azokat is megnézheted.
Innen még elmentem néhány kiállítást megnézni a kisebb és a nagyobb galériákban :-) Élveztem a szép időt a sétát, a napfényt. Hazaérve aztán feladtam a leveleket a gyerekeknek :-) és kicsit a kertre fordítottam figyelmem. ...Aztán jött egy érdekes telefon. Valaki, valahol látta egyik fotóm és most engedélyt kért a felhasználásához. Huh nem mondom, meglepett, de jólesett. Ha megszületik a "mű" és publikus lesz, majd elmondom!
Még egy érdekesség történt. 5 dollár volt a postaládánkban. Ki és miért Fogalmunk sem volt.
Eztán már csak a szokásos esti "rutin" és el is telt a nap....
Csütörtökön a reggeli szokásos tevékenységek után elmentünk Waikanae-ba. Innen gyönyörű napsütésben, rövidujjasan indultam. Hátizsákba bekészítve enni-innivaló, terítő és szalvéták. Gondoltam, hogy a látogatás után megyünk a beachre is. Sajnos, ahogy közeledtünk Waikanae-hoz, úgy borult el egyre inkább és mire udaértünk bizony már szitált is az eső. No a picknik-ből nem lett semmi.
Bandi már az otthonban. Sajnos ma is elesett...nem volt túl jól. Igaz, a körözöttes friss kenyérnek nagyon örült. A szörpöt is értékelte,..és jól evett-ivott segítségemmel, majd várta az ebédet.
Tőle paprikát szedni indultunk, de abból nem lett semmi. Waikanae felé visszaúton megálltunk ennél a réginek ható épületnél.
A régi stílusban, a legmodernebb anyagok felhasználásval, már alumínium ablakkal és keretettel, modernül felszerelve kínálja magát, hogy "lehet ilyet is!". Nagyon tetszett mindkettőnknek, el is fogadnánk így ahogy van, csak nem ott ahol van...:-) Nem egy forgalmas országút mellett. DE itt a megmutatás a cél!
Aztán megálltunk Waikanae belvárosában. Míg George evett én benéztem a MAHARA Galériájába. Kívülről semmitmondó, belül sem nagy , de érdekes dolgok voltak kiállítva! Eddig még nem jártam itt. Jó volt, hogy bementem és szerencsémre a kiállítás is érdekelt. Régi fotók és Frances Hodgkins festményei voltak kiálltva. Élmény volt és legalább ennyire aranyos az a kis tér, amelyről nyílt ez a múzeum.
Szép kicsi tér, vízzel, szobrokkal, (ebből egy gyönyörűség itt) pálmafákkal és körbezárva kis üzletekkel, kávézókkal, gyerekjátszótérrel! Nem nagy, de NAGYON-nagyon hangulatos! Már sokszor jártunk a városkában, de mindig csak célirányosan Bandihoz, régebben a lakásába, aztán az otthonba, ide nem jutottuk. Most örülök, hogy megismerhettem ezt a kedves városközpontot is.
AZtán mivel csendesen de szitálni kezdett az eső, hazaindultunk. Ahogy közeledtünk Wellingtonhoz, úgy tisztult az idő, mire beértünk a város határára már sütött a nap!
A városba érve előbb elmentünk tankolni szokásos helyünkre, majd "ha már ott járunk" akkor megvettük az új slagot (éppen akciós volt) is a ház elejére. Így a jövőben nem kell tekergetni, ez is visszahúzza magát, mint amit már a hátsó fertájon megkedveltem és ez is 20 méteres!
Hazaértve aztán megoldódott az 5 dollár rejtélye is. Postaládánkon "napozott" már hetek óta egy nagy fagylaltos dobozba beültetett nehány különleges "kövirózsa", A dobozra ráírva $ 5. VALAKI MEGVETTE!
Ezek után és a napsütés örömére magától érthetődő volt, hogy kint felejtettem magam a kertben, George felszerelte az új szerzeményt...és én pedig a végén ki is próbáltam. SOKKAL egyszerűbb lett a locsolás vele a házunk első részén, az első kertnél is.
Ezzel nap mozgalmas része is végetért, innentől már csak a "lustálkodás", vacsora, TV és a leveleim-képek maradtak!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mindennapi manna 2010.04.22. 10:31:13
kaprye · http://indafoto.hu/kaprye 2010.04.22. 11:14:22