A mai nap erről is szólt.
Mivel az év első napjaiban nem éreztem jól magam, ezért ma orvoshoz készültem. Igaz, mára már kutya bajom sem volt, sőt az időközben megcsinált vérvételem sem mutatott semmi gondot, így kiváncsian vártam Diana véleményére.
Így csak későn indultunk otthonról és első utunk a dokihoz vezetett. Ő aztán megállapította, hogy tökéletesen egészséges vagyok, elképzelhetőnek tartja, hogy valami vírus okozta a kellemetlen közérzetet. A lényeg, hogy semmi gond, megnyugodtam és mindenki körülöttem. Ha már ott jártunk tettünk egy sétát a California Gardenben, majd kimentünk Seatoun-ba a másik (első) Wahine emlékműhöz is. Az idő gyönyörű, kék ég napsütés és kis szellő...csodás hely. Az emlék szomorú, egy nagy viharban ott 1968-ban 53-an meghaltak. Ahol tegnap jártunk és ahová ma mentünk oda sodorta ki embereket a vihar.
Innen mentünk egy-két üzletbe is, majd hazaérve megebédeltünk. Délután még a közeli üzletben költötték Juditék a pénzüket, majd már csak csomagoltak, selejteztek és törték a fejüket, hogyan tovább...lélekben már otthon jártak :-)
Közben érdekes telefon jött Miklóstól . Holnap utazik dolgozni Melbourne-ba, ezért a sok feleslegessé vált cuccát itthagyná, majd hátha kell valakinek, közöttük magyar könyveket is. Ez utóbbi felcsillantotta a szemünket. Elszaladtunk hozzá.
MA találkoztam vele másodszor. Igaz, hogy az első találkozásunkkor még nem tudtam, hogy ő magyar, s mivel nem szólalt meg "munka közben", ez nem is derült ki. Már 2 éve él Wellingtonban, s bár meghívtam (pár hónapja olvastam róla, akkor megtudtam, hogy magyar és írtam a honlapjára! - a Facebookra is) a Fészekbe, vagy hogy hívjon fel megbeszélni egy közös programot, de ezt nem tette meg.... nem jött el sosem a Fészekbe sem és nem hívott fel. Ő nem keresett, én sem mentem utána....Nem tudom ki veszített többet. Talán, ha legközelebb jön, másképp látja a dolgokat..., de azért már nem tartom vissza a lélegzetem!
Végre ma két gyerekrajzot is kaptam, már kezdtem félni, hogy kimarad ez a hónap ... de nem.
Most pedig korán fekszem, Juditékkal felkelek hajnalban, és elköszönünk. Gyorsan elteltek az itt töltött napok! Neked is legyen szép-jó napod!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.