Febr 04.
A délelőtt itthon telt, nem mentünk sehová, mert kora délutánra vártuk azt, aki a héten nélunk járt. Titokzatoskodtam és akkor nem mondtam el, hogy minek. Most elmesélem…
Szóval akkor egy belsőépítész járt itt, hogy a konyhánk felújításában ötletet adjon a konyhastudió ajánlatára. Ma (péntek) és őt vártuk….
Vártuk, vártuk… Már teljesen rosszul éreztem magam, hogy talán félreértettem, amit a telefonba mondott. Bosszantott a dolog és kellemetlen érzés volt. Időn túl végül sokadik unszolásomra George felhívta.
No akkor ért a meglepetés mindkettőnket! Péter (mert így hívták) várt minket a konyhastudióban! HAHAHA No erre George is meglepődött, mert számára is úgy volt értelmezve a dolog, hogy a pasi JÖN! Teljesen nem volt egyértelmű, ahogy mondta és nekünk az volt egyértelmű, hogy majd hozza a kis laptopot és azon mutogat… No nem, mi menjünk..ott a számítógép!
Rendben. Bementünk, mutogatott és ámított…Pár dolog valóban szuper volt, de attól a mi konyhánk nem lett nagyobb. Mire végigmutogatta, hogy ő hogyan képzeli el, majd óvatosan, "csak úgy mellékesen" rátért az árakra is…
Hazafel az autóban megállapítottam: A tervezett munkán „modernesítve” pont olyan a konyhánk, mint most! Egyetlen, ami eltér ettől, hogy beletervezve a mosogatógép…. ami miatt ismét elindult ez az egész.
Rövid gondolkodás után még az autóban megállapítottam, hogy ez a felfodulás és a vele járó anyagi kihatás ( nagyon közel a 15 ezer dollárhoz!) bizony mégsem ér meg annyit, hogy legyen mosogatógépünk… Tudtuk, hogy nem lenne olcsó, de azért ennyire mégsem számoltunk...és hát az az igazság, hogy a i konyha semmivel nem lenne nagyobb... Ebben egyetértettünk …
Végső következtetés: Neki kell ugrani ennek a konyhának, felfrissíteni a festést, talán a sarkokat (legalább az egyiket) modernesíteni a lehetséges szuper kifordulós megoldással… kicserélni a nyitó gombokat (amit évekkel ezelőtt még MO-n megvettünk!) … és bár nem repdesünk az örömtől, de megmaradunk annál, hogy kicsi kezünkkel mosogatunk…
No ezután még elmentünk festékért a nyomtatóba, majd vásároltam pár apróságot. Hazaérve kiderült, hogy Anikóék lemondott holnapi vacsorameghívása után Franciskáék is meggondolták magukat…Így marad a laza kettecskén itthon szombat este.
Az úton mindenfelé láttuk a szurkolókat, akik a Rugby Seven meccseire már beöltözve mennek. EZ itt amolyan FARSANG ilyenkor! Így elkezdem gyűjteni a képeket róluk.
Aztán este az is eszembe jutott, hogy még nem írtam, hogy pár napja a nagykövet úrtól megkaptam a könyveket, mely az elmúlt évi Ausztrália és Új-Zéland magyar szemmel fotóverseny benevezett képeiből készült válogatás. Nagyon boldog voltam, mert gyönyörű kiállítású könyv és szép benne az én fotóm is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.