27. vasárnap
A délelőttöm itthon telt, lazítottam. Délután mentünk a hegyre látogatóba. Gyönyörű volt az idő és minden nyugodt. Megbeszéltük a feladatokat-terveket. Onnan aztán vásárolni mentünk, majd hazaérve Zsuzsit hívtam fel. Hívtam volna vendégeivel együtt egy kávéra…de már nem jöttek át. Aztán meglepetésre pár percre rá felhívott, hogy menjünk mi. OK, mivel semmi halaszthatatlan dolgunk nem volt, átmentünk.
Akkor ért a meglepetés minket, hogy nem csak kis locsi-fecsi volt a meghívás tárgya, hanem vacsorát is kaptuk! Zsuzsi hamisítatlan nokedlije-pörkölttel és ami most még annál is jobban ízlett, az a remekbe szabott SALÁTA!
Jól belaktunk, még „buborékos” is került a poharakba. Vacsi után Zsuzsi reptérre vitte a vendégeit, mi megvártuk míg visszaér. Még egy kis beszélgetés után aztán igyekeztünk haza, mert még másnapra süteményt sütöttem.
28. hétfő
Korán keltem… 8-kor már a belváros felé buszoztam! Először a Midland Parkba mentem, majd leadtam két doboz sütit és megörökítettem, ahogy hozzák az emberek a süteményeket! Hihetetlen volt, hogy a sok munkába igyekvő ember fagylaltos dobozokkal, kisebb, nagyobb csomagokkal ejtik útba az átvevőhelyet! Csodálatos volt, hogy kicsik-nagyok, fiatalok és idősek sorakoztak…ŐK sütöttek előző napokban és ADTAK, hogy akiknek most nincs módjuk, hogy készítsenek, azért egyenek házi süteményt...!
Innen még elmentem a Civic Squerre is, ott is leadtam egy doboz sütit, megörökítettem az itteni „forgalmat” is. Fantasztikusan jó érzés volt látni, megtapasztalni az emberekben a segítő szándékot. Nagy részét vitték délelőtt Christchurchbe, másik részt pedig még délután eladták és abból több, mint 10 ezer!!! dollár került a vöröskereszthez!
Ezután 10-től, már Newtownban az angol nyelvi-csoport következett. Itt, talán mondanom sem kell, hogy a földrengés volt a fő téma. Innen hazaérve gyorsan képek netre rendezése következett.
Aztán Gyuszi bácsit látogattuk meg. Mivel gyönyörű kilátás van tőlük az öbölre, így természetesen itt is kattintottam párat, miközben Gyuszi'bá-t megsétáltattam a ház körül.
Hazaérve George gyors és finom vacsorát rittyentett én pedig utána nekifogtam megírni nektek az elmúlt két nap történetét!
Közben George az újságot olvasva kérdezi, hogy hallottam-e Pleszkán Frigyes-ről? Így a neve első hallásra nem mondott semmit, de valami mégis piszkálta a fülem. Megnéztem a képet róla és akkor döbbentem meg! Bizony, hogy ismertem, ráadásul személyesen is, mert még fotóztam is. Két évvel ezelőtt (2009. július 22.) volt szerencsém egy zárt társaságban múlatni az időt vele, illetve az ő zongorázása mellett! Fantasztikus volt!!! Most pedig olvassuk azt, hogy hirtelen meghalt, még nem volt 52 éves!!!! Nagy veszteség a dzsessz világának!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.