10. csütörtök
Ezt a napot Brigitte-nek igértem. Stephanie kedves német fiatalasszony szintén kedves fiatalos anyósával városnézést terveztünk ma ismét. Egy hete voltunk együtt, most duplázunk. Kicsit később indultunk a tervezettnél, gondolom Brigitte csomagolni kezdett, mert pénteken már elutazik haza.
Remek volt az idő, nem túl meleg, nem szeles, pont kirándulásra való szép napsütéses. A „túrát” a Cable Carral kezdtük, fel a Botanikus kert tetejére, majd séta a kertben, végül kávézás a Rózsakertben. Onnan átsétáltunk a régi temetőn, be a belvárosba és még Gabrielékhez is beugrottunk egy ismerkedő köszönésre.
Hazaérve aztán Stephanie jött az anyósért, én pedig foglalkoztam a képeimmel, majd a vacsorával :-)
11. péntek
A mai napra kórházi látogatás, vásárlás és egy kiállításmegnyitó volt a terv.
Igen, mert elhatároztam, ma mindenképpen meglátogatjuk kedves barátunkat. Előtte elmentünk bevásárolni, pár dolgot még külön megnéztünk. Gabriel említett valami látnivalót a reptéren, oda is kiszaladtunk, de vagy én nem vettem észre, vagy Gabriel értette félre, hogy mi is van ott…de nem volt gond, nem volt nagy kitérő a vásárlás előtt.
Hazaérve láttam meg Orsi üzenetét, hogy a babának nagyon ízlik a körténk, ha van még kellene nekik. Így aztán a délutánba őket is beterveztük, ha már Lower Huttban járunk, akkor őket is meglátogatjuk és viszünk míg van a körtéből.
A csendes-pihenő utáni időre terveztük a látogatást a kórházban. Barátunk az előző napokhoz képest jobban, de nem jól van. Reméljük javulni fog. Sajnos befolyásolni a történéseket nem tudjuk…
A kórházból Orsiékhoz mentünk fel. Kicsit körülményes volt megtalálásuk, először jártunk náluk. Kicsit szusszantunk-beszélgettünk. Készült pár fotó a gyönyörű kilátásról! Csodaszép a látvány, de ára is van, itt szinte mindig fúj a szél és ha dél felől jön, akkor cudar a hideg.
Hazafelé elváltak útjaink George-dzsal. Engem kitett a Cuba Streeten Alan galériájának közelében. Én a kiállítás megnyitóra, ő pedig még vásárolni ment még pár dolgot és aztán haza.
Nagyon sok ember gyűlt össze a Galériában. Igyekeztem mindenkit megörökíteni Alan-nak, majd hazafelé vettem az irányt.
Itthon fogadott a szörnyű hír a földrengésről Japánban, majd az azt követő cunamiról...lehet, hogy mégsem Tokióban fogok eltölteni augusztusban 3 éjszakát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.