Május 29.
Elindultam Wellingtonból. Igen. Vasárnap du. 3 órakor felszállt a repülőgép gyönyörű napsütésben.
Érkezés pontosan Aucklandba, majd át a nemzetközi reptérre. Ott beszállás,majd valami oknál fogva várakozás és bő félórás késéssel 18:30 után indultunk.
Nagyon nem kényeztettek el a gépen. Azért nem éheztem, ettem-ittam és még sikerült kicsit szunyókálni is.
A reggeli után aztán kicsi késéssel megérkezdünk San Francisco-ba. Vasárnap délelőtt 10:30-kor. NEM TÉVDÉS! Visszafelé jöttem az időben!
Zökkenőmentes érkezés, „rabositás”...újlenyomat, szemfenékvizsgálat és minden fennakadás nélkül VESZÉLYTELENNEK nyilvánittattam. Beléptem életemben először USA területére.
Ahogy kiléptem már szemben is találtam magam egy papirlapot tartó úriemberrel. Ahogy előre megbeszéltük, Ildikó férje Gyuri várt. Nagy örömömre bevállt a jóslatom és Ildikó elveszettnek hitt bőröndje is megkerült és szépen ott várt Gyuri mellett.
Innen aztán egyenesen a Bencések által fenntartott iskolába, a Woodside Priori Schoolba mentünk. Az autóút mintegy háromnegyed órát tartott. Ez nagy területen iskolát, kollégiumot, monostort és mindenféle közösségi épuleteket is magába foglaló elit magániskola. A környezete csodás, hatalmas fákkal domboldalban...amolyan új-zélandias...
A templomba mentünk egyenesen, igy a mise végére pont megérkeztünk. Az atya nagyon kedvesen fogadott, a jelenlevő magyarok is.
Vendéglátóim, akik ide meghivtak, Ildikó és Gyuri:
A résztvevők a templom után közös ebéden vettek részt, majd kis beszélgetés után átmentünk a kis koncertterembe, ahol egy erdélyi származású, éppen Amerikában oktató zongoramúvész Gabos Judit koncertjét hallgattuk meg.
Judit betegen (a szeles-hideg SF-ban előtte napokban megfázott) csodás koncertet adott, melyet aztán beszélgetés követett.
Ezek után egy kedves magyar idős hölgy vállalta, hogy visszavisz a városba, a hotelbe. Judit nála lakik, őt is hazaviszi, hogy pihenni tudjon. Loncikának mint kiderült 35 éve van tulajdonában az az autó, melybe beszállhattam. Egy fantasztikus Cadillac! Csoda autó ellenére és Loncika óvatossága miatt is, no meg a valami oknál fogva hatalmas dugók miatt csaknem két órát!!! tartott az út Loncika házáig. Csodás régi lakóparkban meseszép villa..pazarul berendezve...Sugárzott mindenről a gazdagság. Szóval a kedves öreghölgy nem nélkülöz. Mint kiderül a környék sem semmi...Végül egy taxit hivtunk, mert megijedve a forgalomtól Loncika nem vállalkozott a hotelig fuvarozni. A távolság már nem volt nagy, a taxi nem vészes...megérkeztem a Metropolis-ba .
Kipakolás-lazitás után kicsit a környéket felfedeztem, )első 4 kép) aztán vacsorát vettem...majd forró zuhany és ágy. A hotelszoba tiszta, nincs benne sem csótány sem poloska...de azért nem fogom ajánlani senkinek...elsősorban a környéke miatt. Egyedül sötétedés után már nem sétálgatok...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.