...a torkom kapar, köhögök és ...nyugton maradok.
Hétfő angol lefújva. Biztonság kedvéért irány az orvos. Szerencsémre kaptam időpontot hétfő délelőttre. Így az utunk oda vitt . Útközben azért megálltunk pár pillanatra, hogy lefotózzam az All Black feliratot, melyet eddig mindig elmulasztottam.
Doki "néni" nem túl lelkesen, de unszolásomra antibiotikumot is felírt. Mondtam, hogy én érzem, anélkül már nem szabadulok a kórságtól, mert már nyelni sem mertem annyira fájt.
Még beugrottunk pár dolgot megvenni. Hazaérve még megcsináltam a vacsorának valót a szombati piacon vásárolt nagy kelkáposzta feléből nagy adag jó sűrű frankfurti levest. Nekem nagyon jól esett. George sem panaszkodott.
Kedd reggelre eső-szél és egy pillanatra szivárvány.
Aztán ismét eső és szél. Koncert most kihagyva... Délutánra ugyan kisütött a nap, de a szél és a hűvös miatt jobbnak láttam a szobában maradni.
Vacsorára egy kis kínait kívántam, a közeli kis üzletből George hozott egy nagy adagot az itthon főzött rizs mellé. Ketten nem bírtuk megenni. Milyen érdekes, de George-nak az volt a baj, hogy sok volt a hús és kevés a zöldség benne...
Este ismét rögbi :-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.