Életem Új-Zélandon

31. hétfő

Ez a nap ismét angollal kezdődött. A 3 hetes szünet után ismét együtt a kis csapat. Wendy jó szokásához híven sütött nekünk mini muffin „szerűt”, ami nagyon finom volt. Hazaérve várt az üzenet, hogy a közeli Community Centre vezetője szeretne velem beszélni. Gondoltam, hogy Rose a képek miatt hív, így már vittem is magammal őket egy kis USB-n. Jól tippeltem, az a Time Bankról szóló újságcikkhez kértek képeket és az nekik nagyfelbontásban kell.

Hazaérve következett a takarítás, mosás, kicsi kertelés...”pihenő gyanánt”.  Sok mindent átmostam, portalanítás is egyúttal. Vacsora George dolga maradt. Finom amolyan angol reggelit vacsoráztunk.

Késő délután pedig már jövögettek a gyerekek, akik mindenféle jelmezbe öltözve járják a környéket és gyűjtik az édességeket. Hja kérem az amerikai szokás itt is örömet okoz a gyerekeknek. 

És már november 01. kedd

A mai nap takarítással, pakolással telt. A vendégek sikeresen elindultak. Csütörtökön már itt lesznek ketten. Ildikó és Erzsébet remélem gond nélkül érkezik. Eszter Ausztráliában marad és majd csak 10-én késő este érkezik hozzánk. Hármukkal nyáron Budapesten találkoztam. 

Kertünkben előszeretettel tölti az időt egy tui pár. Érdekes megfigyelni a beszélgetésüket. Szeretik az üvegmosófa nektárját inni csakúgy mint a méhek.  Sajnos a feketerigó család elköltözött-kirepültek?  A gyerekeket legalábbis nem látom. Pár rigó azért itt van mindig a kertben.

Vacsora a keddi Pizza nap hurrá...

 Estére meghalt az Internetünk. George kicsit szaladgált, majd konstatálta, hogy valószínű új „kütyüt” kell venni, de szerdán kijönnek a szolgáltatótól, megnézni a rendszert, mert annak is lehet valami baja. 

..és lett szerda, már második napja a novembernek.

9-re ígérte a szakember, kicsit később ért ide. Előtte én már megcsináltam jó pár dolgot a házban, elől és hátul...folytatva a vendégváró előkészületeket.

Mikor megérkezett a „mester” én eltűntem. Elmentem Newtownba kis banánt venni, mert mind megettünk. Hazafelé beugrottam az Island Bay C.C-be, mert vissza akartam kapni a USB-met. Ott kicsit beszélgettem Rose-zal. Hazaérve jól megérdemelt kávém kortyoltam, amikor összezördültek a poharak a kis zsúrasztalon. Kérdeztem George-ot, hogy most földrengés, vagy a szél lökött egy nagyot? Ő nem érzett semmit, igaz én sem...de 4.9-es földrengés volt tőlünk délre. Zsuzsi mondta, hogy a városban a magas épületekben sokkal jobban lehetett érezni -  ő is érezte a Parlamentben.

EZ után folytattam az elkezdetteket, kiegészítettem egy kis sütéssel. Este vacsoravendégek lettünk. Nagyon nagy a szél,  Gabriel és Anna hívott meg. Örültem a látogatásnak, mert így kicsit ismét babázhattam.