Ma már úgy ébredtem, hogy nem fáj a fejem...Kezdtem örülni...
Meg persze örültem Risztov Éva aranyának és annak, hogy a magyar sportolók az előkelő 8. helyet foglalják el a listán...Milyen jó lenne még egy pár ilyen dolognak örülni!!! Magyar sikereknek otthon is...persze nem egyéniben, hanem ózdi, vagy inkább egész országos szinten...
Délelőtti Hírmondózás, közeledik 15. Szokásos levelezés...és persze olimpia,előbb az egyenes adás, majd a felvételek...
Még mindig nem megyek ki, nem akarok kockáztatni és előre inni a medve bőrére...Erről eszembe jut a vicc, amit ma reggel olvastam:
Egy román és a fia elmennek a Hargitára medvére vadászni. Néhány óra múlva találnak is egyet, az öreg pedig gyorsan le is lövi. Nagy nehezen felrakják a szekérre, majd hazaindulnak.
Útközben az öreg megszomjazik, és bemegy egy útszéli kocsmába inni, a szekeret pedig a fiúra bízza. Eltelik 1/4 óra, az öreg kijön, látja, hogy a medve sehol. Kérdi a fiát:
- Hol van a medve?
- Milyen medve?
- Fiam, kimentünk a hargitára.
- Így volt édesapám.
- Lőttem egy nagy barnamedvét.
- Igen, így volt.
- Feltettük a kocsira.
- Hát persze, édesapám.
- Elindultunk hazafelé.
- Igen, édesapám.
- Én bementem a kocsmába inni.
- Így volt.
- Kijöttem, és a medve nem volt sehol.
- Igen, így volt.
- Na akkor hol a medve?
- Milyen medve?
Délután míg George elment sütöttem kicsi finom rágcsálnivalót, ő pedig később finom vacsorát készített a 'hozott anyagból'. A kedvencem került az asztalra:
Finomra sütött tonhal (a közepe még majdnem nyers -sötét ) és friss zöld salátával, amiben mindenféle levelek voltak csak a nevén nevezett saláta nem. Nyammmm :-) nagyon szeretem!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.