23 és vége a hétnek
Késő délelőtt kimentünk Johnsonwillbe, hogy megkóstoljuk a fiatalok lángosát és körülnézzünk a piacon. Örültem, hogy egyből odataláltam (hahah azért nem voltam annyira biztos, mint ahogy bejött). A mieink mellett még volt egy árus akiknek vannak magyar gyökerei, Valinak az unokája amolyan fánk félét árul Igaz, ő már teljesen kiwi, nem is tud magyarul.
Nagyszerű napos idő volt a fiatalok szépen felfejlesztették a vállalkozásukat és fogyott a kalács és a lángos. A fonottkalácsot én ajánlottam és úgy tűnik nem volt rossz ötlet.
Ettünk egy-egy lángost, sétáltunk kicsit, majd vettünk pár dolgot és hazajöttünk. Nekem még nem volt elég a sétálás ezért mentem egy "kört".
Előbb felmentem a Paekawakawa Reservebe, felsétáltam a meredek domboldalon, készült pár fotó és onnan még lesétáltam a partra. Nagyon kellemes volt az idő, de azért borzongva szemléltem a vízben szaladgáló gyerekeket.
Sikerült egy szép panorámaképet is alkotni, azt itt megnézheted.
Hazaérve már George elkészítette a vacsorát, így hamarosan lehetett enni, pótolni az elvesztett energiát. .-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.