Életem Új-Zélandon

Péntek 19.

Ugy-e az volt a terv, hogy ma fotózni kell a wellingtoni önkénteseknek. Mivel egy ez szabad program lett volna (összekovácsoló tréning - kötélmászással és egyéb finomságokkal), de ...

ÖMLÖTT AZ ESŐ

Így aztán jött az üzenet, ne menjek, mert elhalasztva. Ezért én az elhalasztott programomhoz visszatérve elindultam Poriruába. Szerettem volna valamit vásárolni, mert ezek előtt mindig ott tudtam venni és reménykedtem, hogy "hátha" most is. Odafelé még ömlött az eső, de szerencsére mire odaértem elcsendesedett. Ha már kimentem előbb leszálltam a Pataka Múzeumnál is, mert számos kiállítást hirdettek. Körülnéztem-fotóztam és persze rácsodálkoztam néhány "MŰVÉSZI"-nek nevezett alkotásra, melyhez nem vagyok eléggé kifinomult ízlésű...valahogy nem tudok lelkesedni olyasmiért, amiben ugyan értékelem az alkotó fantáziáját, de nem úgy mint művészet...Hacsak nem úgy nézem, hogy komoly MŰVÉSZET mindezt eladni galériáknak-múzeumoknak.

Innen elsétálam az üzletnegyedbe. A kis üzlet már nem volt ott, de kérdezősködésemre megtudtam, hogy csak elköltözött. Még elmentem az új helyre, de sajnos amit szerettem volna az már nem volt nekik. Nagyon sajnálom, mert így át kell alakítani az ötleteimet. Mire ezeken túl voltam már gyönyörűen sütött a nap és szép idő volt.

Hazaindultam. Nagy meglepetésemre Tawa-n felszállt a buszra kedves ismerősöm. Lara. Nagyon örültünk a találkozásnak. Kellemes, fiatalos életvidám nő, aki sokat utazik. Jövőre lehet, hogy ő is jön Magyarországra abban az időben, amikor én is ott leszek. Mikor leszálltunk a buszról még készült pár kép, ebből egy:

Megbeszéltük, hogy a jövőben csinálunk egy-két közös programot is. Hazaérve még csak szusszantam kicsit, mikor bejött Zsuzsi. Sajnos bekövetkezett a sejtés, mégsem lesz több Island Bay market a Community Centre-ben. Helen túlszervezése visszafelé sült el.

Vacsorára rántott csirkemájat ettünk ...

Szombat (20) ragyogó napsütés!! Ennek örömére (no meg azért, hogy ki tudja mi lesz még) lementem egy nagyot sétálni még reggel. 1/2 9 sok ember kocog, fut, kerékpározik..néhány szörföst is láttam...Gyönyörű napsütés, távolban a Déli sziget hegyei némelyen hó...

Hazaérve szusszanás, majd zuhany, átöltözés és Franciskához mentünk ebédre. Kellemes beszélgetés, finom ebéd, majd sütemény. Ebéd után pedig vissza Wellingtonba, mert egy programra szerettem volna elmenni. A szamoai származású  Lindah Leopu munkái fotókon és bemutatón is.Erre a bemutatóra szerettem volna mindenképpen odaérni.

Az jó volt, hogy előbb értem és volt időn érdeklődni fotózás szempontjából. A kezdet nem igért sokat,  mert a szervezők a Galéria szabályai miatt elzárkóztak ettől. Aztán amikor kiejtettem Aivale Cole nevét, az 'ajtó kitárult'  és felvittek az öltözőbe!!!

HURRÁ és készülhettek képek :-) Lindah nagyon kedves volt. Persze ő dolgozott a lányokat igazgatta...sminkelte és tanácsokkal látta el. Én pedig szorgalmasan fényképeztem őket.

(Aviale a képeket látva megjegyezte, hogy: Lindah el van varázsolva munka közben!) Aztán a bemutató már lent ...mivel láttam, hogy mások is fotóznak és senki nem szól rájuk én sem tettem táskába a kamerát, kattogtam vele ott is.  Képek majd holnap talán, most mára elég volt. Pihenő....holnap ünnepelünk.